A sportolók felkészítésével kapcsolatosan az elmúlt évtizedekben sok kiváló szakember osztotta meg a gondolatait a hazai sportszakember képzés során, amelyek az új tanári és edzői generációknak kiváló tudásanyagot biztosítottak a mindennapos munkavégzéshez. Ezek a szerzők egyetértettek abban, hogy a felkészítésre egy hosszú távú folyamatként kell tekintenünk, amelynek minden életkorban megvannak a sajátosságai. Ezeket a sajátosságokat az edzéstervezés során figyelembe kell venni és ennek megfelelően kell elkészíteni a felkészüléshez szükséges rövid- közép és hosszú távú periodizációt.

A kézilabdázók felkészítését is hasonló elméleti háttérrel kell kezelnünk, mivel a játék komplexitásából adódóan a beválás – egy-egy kivételtől eltekintve – a felnőtt korban történik meg. Ezt az időszakot – mivel az érés a játékosok tekintetben eltérő – a nőknél 19-21, míg a férfiaknál 21-23 éves korra tehetjük. A legtöbb hibát a játékosok felkészítésével ott szokták elkövetni a szakemberek, hogy egy-egy korosztályt a pillanatnyi siker érdekében „lerabolnak”. Ebben az esetben a korosztályra jellemző képességek – készségek fejlesztésnek a rendszerében nem történik meg a célirányos fejlesztő munka, melyet a későbbiekben már roppant nehéz korrigálni.

A kézilabdázók felkészítése olyan, mint egy mozaikjáték sikeres összerakása“. Ez a hasonlat véleményem szerint nagyon találó, mivel a játék megfelelő szintű űzéséhez egy nagyon széles körű képesség és képzettségbeli háttér szükséges. Az említett „mozaikjáték” összerakását még az is bonyolítja, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a különböző képességek milyen arányban, mikor valamint milyen módszerekkel kerülnek fejlesztésre. Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre szeretnék válaszokat találni a teljesség igénye nélkül, mivel a téma kibontása jóval nagyobb terjedelmet igényel.

A kézilabdázók felkészítésének általános feladatai

Ahogy a bevezetőben már említettük a kiválasztást, de főleg a felkészítést egy hosszú távú folyamatként kell kezelnünk. Tesszük ezt, többek közt azért is, mivel a kézilabdázás azon sportágak közé tartozik, ahol a magas szintű teljesítmény elérése nem a fiatalnak nevezhető életkorokban történik meg. Azért, hogy a képességekhez mért legmagasabb szintű sportági jártasságot megszerezzék, valamint a sportági profilt magukénak tudhassák sportolók, ahhoz a különböző korosztályokra jellemző képzési folyamatokon -technika, taktika, motorika, mentális képzés terén- végig kell, hogy menjen a sportoló.

Az 1. ábrán láthatjuk, hogy melyek azok a sportágak, amelyek mozgásanyaga igényli a korai specializálódást, és melyek azok, amelyek inkább a későbbi életkorokban sajátíthatók el jobban.

A kézilabdázásban, valamint a csapatjátékokban meghatározhatjuk azokat az alapvető és kiegészítő összetevőket, amelyek a csapat sportágakban a mozgásanyag és kondicionális háttér megteremtésével döntő jelentőségűek.

Az ábrát tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a felkészítés vonatkozásában döntő jelentőségűek a motorikus képességekből adódó fejlődési mutatók, míg a az edzés teljesítményt segítő, kiegészítő összetevők közt találjuk azokat a területeket, amelyekre sok esetben kevesebb ráhatásunk van, de fontosak számunkra. (szociális háttér, iskolázottság stb.). Igaz, hogy ezeket az összetevőket kiegészítő jelzővel illettük, de ha holisztikusan kezeljük a felkészítést, akkor ezeknek a szerepét sem szabad elhanyagolnunk, már csak azért sem, mert nagyon vékony az a mezsgye, amely elválasztja a jót a kiválótól, így a kiválósághoz minden összetevőnek kellő súllyal kell jelen lenni a felkészítés során. A felkészítés folyamata közben sok olyan jellemző problémával és kérdéssel találkozunk napjainkban, amelyek megoldása lényeges feladata kell, hogy legyen az edzőknek, testnevelőknek, valamint a szakági szövetségnek. Ezek véleményem szerint a teljesség igénye nélkül az alábbiak:

Alul edzés kontra túledzés/túlversenyzés kérdése

A sportolók sok esetben nem kell kellő szinten edzettek, vagy éppen annak ellenkezőjét tapasztaljuk, amikor is a túlzott edzés és mérkőzés terhelés már a korai életkorban is telítettségre, kiégésre mutató jeleket produkál.

Meddig tart a sportoló képzése?

Az utánpótlás korú játékosokat korán illesztjük a felnőtt versenyrendszerbe, amely gátolhatja a képzésüket, mivel a felnőtt versenyrendszerben már csak az eredmény számít.

Felnőtt és utánpótlás korú sportolók edzésprogramja közti különbségek

Hibás gyakorlatot követ az az edző vagy testnevelő tanár, aki a felnőtt edzésprogramokat „szűrés” nélkül adaptálja az utánpótlás korú sportolókra. A fiatal sportolók fejlődésének és a képességek fejleszthetőségének különböző fázisai vannak, amelyek nagyban köthetők az életkorokhoz.

Különbség a nemek közt a felkészítés vonatkozásban

A felkészítés vonatkozásban különbséget kell tennünk a nemek tekintetében, mivel a két nem csak rövid ideig halad egymáshoz, viszonyítottan hasonló fejlődési és fejleszthetőségi ütemben. A különböző fejlesztésekre másként reagálnak a fiúk és másként a lányok. Elég, ha csak az erőfejlesztést vesszük példaként, amikor is a két nemi hormont, ha összehasonlítjuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyik kiválóan, míg a másik csak csekély módon támogatja az erőfejlesztést.

Szinkronba kell kerülnie a naptári és a biológiai életkornak a képzés alkalmával

A fejlesztő munka során tisztában kell lennünk, azzal, hogy a sportolóinknál eltérő ütemben történik az érés folyamata. Sok esetben csak az akcelerált sportolókra fordítunk nagyobb figyelmet, mivel az időleges fejlődési előnyökből adódóan jobb teljesítményt tud elérni az edzéseken és a versenyeken. A differenciált bánásmód és felkészítés meghozhatja a gyümölcsét azoknál a sportolóknál is, akik eltérő ütemben fejlődnek. Erre számos hazai és nemzetközi példával van, majd minden csapat sportágban és ezek tapasztalatit be kell építeni felkészítés folyamatába.

Az arányok megtalálása a képzés és a versenyeztetés között

A felkészítés során sok esetben nem kellően találjuk meg a hangsúlyokat a képzés és a versenyeztetés között, valamint az életkorokra jellemző érzékeny időszakokat nem használjuk ki teljesen. Ebből az esetben sok versenyző, játékos nem tudja későbbiek során átlépni a már említett jó és kiváló közti határvonalat. A 4. ábrán a különböző képességek fejleszthetőségének a szenzitív időszakait, valamint a fejleszthetőség időtartamát láthatjuk. Természetesen a jelzett életkorok és a fejleszthetőség időtartama tájékoztató jellegűek, mivel az egyének fejlődési üteme eltérő lehet. Ettől függetlenül elmondhatjuk, hogy a feltüntetett adatok a mérések alapján a nagy mintavételből kifolyólag hű képet adnak erről.

A legjobb edzők kevesebb létszáma az utánpótlás nevelésben

Már eddig is többször hangsúlyoztuk, hogy az célunk az utánpótlás korú sportolók felkészítésében a nevelés, képzés, személyiségfejlesztés harmonikus összhangja. Ezt tesszük annak érdekében, hogy a fiatal sportolók megtalálják a helyüket a sportágban, amelyet csak akkor tudunk elérni, ha ehhez a legjobb és a legfelkészültebb szakemberek készítik fel a fiatal sportolókat. Kiemelten fontos tényező, hogy az utánpótlás edzőknek a szakmai tudáson, tapasztalaton kívül kellő pedagógiai érzékenységgel is rendelkeznie kell. Az az edző, akit az utánpótlás korú sportolók felkészítésében nem a versenyzők fejlődése, hanem azok teljesítménye motiválja, az hibás úton jár.

tovább a folytatáshoz »