NEKA_500

KK_térelválasztó-FF_520

13-14 évesek

Javasolt heti sportág specifikus edzésszám: négy-öt

KK_térelválasztó-FF_520

Kondícionális és koordinációs képzési feladatok

A dobó-hajító technika alapformáinak sokoldalú képzése a váll vonala és a váll vonala alatti technikák, sportág specifikus és általános, atlétikus mozgásanyaggal.

A mozdulat és mozgásgyorsaság fejlesztése a mozgásszerkezet, illetve dinamikai összetevők javításával, a távolság és a célzó képesség összetevőinek változatos alkalmazásával.

A fiziológiás reakciógyorsaságának, intenzív fejleszthetőségeinek utolsó időszaka. Nagyon fontos a hangsúlyozott gyakorlás, e képesség sportág specifikus fejlesztésére.

A kézilabdázás szempontjából kiemelkedő, vágta futógyorsaság fejlesztésének legfontosabb időszaka, ezért a gyorsulást, a lépéshosszt, a futótechnikát, a koordinációs előkészítő és versenygyakorlatait a rövid távú sprintfutásoknál a rendszeres képzés anyagát kell alkotnia.

Az anaerob- alaktacid energianyerésnél, erőkifejtésnél, a fiúk teljesítménye, terhelhetősége folyamatosan fejlődik (tesztoszteron), míg a lányok ösztrogén szintjének emelkedésénél a testzsír növekedésével jelentősen nő a különbség a teljesítményekben, a közel azonos terhelési struktúrák ellenére.

A 9-12 éves korosztály után, ebben az életkorban rendkívül meredeken emelkedik az aerob állóképesség edzhetőségének színvonala, értéke. A szénhidrát és a zsírlebontás (glikogén) hatékonyságától függ, tehát elsősorban oxigénfüggő, és a véglegesen kialakítandó teljesítmény a szénhidrát és a-zsírraktárak minőségétől függ a felnőttkorban.

Az edzésmunkában rendszeresen alkalmazzuk az alapállóképességet, a minőségi állóképességet, és a regenerációt elősegítő differenciált módszereket az oxigénfelvevő képesség, a pulzusszám és a távok intenzitásának, hosszának egyénre szabott edzésadagolásával. Nem kell félnünk a 20 perctől akár 60 percig tartó állóképesség-fejlesztő futóprogramtól.

A frekvenciagyorsaság fejlődése lassul, a fiúknál és a lányoknál különböző a fejlődés a koordinációs, és az erőháttér fejlesztésével a fiúk teljesítménye növekedhet, a lányoké pedig lassulhat, illetve stagnálhat.

A kívánatos, összetett ügyességi-koordinációs edzés, illetve a versenypályák és a specifikus teszteknél a mozgáskoordináció javulása a fejlődés legfontosabb, meghatározója.

Az erő fejlesztése intenzív szakaszához érkezik, megkezdődik a sokoldalú erőfejlesztés a nagyobb erőképzésre.

A tárcsás súlyemelés, ebben a korosztályban még nem ajánlott, de a kézi szereket, egyéb segédeszközöket, homokzsákot, kézi súlyzókat, tömött labdákat, tornaszereket, gátakat stb. nagyobb sorozatokban, gyakrabban kell használni, hetente egyszer-kétszer.

A kar izmainak gyors ereje, valamint maximális ereje, ebben a korosztályban a javuló lövő erőhöz jól fejleszthető elsősorban a koordinációs és a speciális technikai képzés segítségével.

A tesztoszteron miatt a fiúknál 12 éves kor után a vállöv, a kar izmai folyamatosan, dinamikusan továbbfejleszthetők, míg a lányoknál egy hosszabb, folyamatos erősíthetőséggel oldható meg az elérni kívánt erőfejlesztés.

A testtel való játékban, az ütközések, a küzdő erőkifejtésekben a testtömeg gyarapodása miatt a lányok megközelíthetik a fiúk teljesítményét. A nemek közötti különbséget mindenkor vegyük figyelembe, a küzdő feladatoknál a fiúk az erőháttér növekedése során, e korosztály a végére jelentős, maximális erőfölényre tesznek szert.

Kiemelt figyelmet kell szánni, a törzs, a has, a hát izomzatának fejlesztésére, mert ez a korosztály ezen izomcsoportok intenzív fejleszthetőségének időszaka. A jól megalapozott törzsizomzat a későbbiekben a lövő erő, az ugróerő, a láb gyorsasági munkájával kiegészülve a legfontosabb bázisa lehet az atletikus képzésnek és a kézilabda-specifikus előmenetelnek, a sérülések, deformitások megelőzéséről nem is beszélve.

A korosztály technikai, taktikai tartalmú képzése

Alapvető feladatként megmaradnak, egyre nehezített feltételekkel, a labdakezelési és az átadási gyakorlatok. Változó erősségű, és irányból érkező labda elfogása és a játékhelyzetekhez alkalmazkodó technikai elemek alkalmazása a folyamatos összjátékra való törekvéssel.

Ívelt vagy lőtt átadások talajról, a labda elfogása felugrásból, annak továbbítása, változatos technikák kapcsolásával (talajról, felugrásból, irányváltoztatással stb.)

A labda átvétele előtti lendületszerzés, valamint a labdás lépéskombinációk sebességének növelése, kedvező irányultságának felismerése a védők közötti területekre.

A dobókézzel azonos és ellenoldali lábról való átvétel, továbbjátszás megoldása, üres területre helyezkedés, elmozdulás a védőktől, tudatos befutás a védők közötti területekre, az irányváltoztatások egyszerű formái, a dobókézzel azonos és ellenoldalra.

A pozíciós játékhoz szükséges technikák kialakítása, törekedve a gyorsuló tempójú és folyamatos összjátékra.

Az irányváltoztatások tempós, futómozgásból, rövid átadásoknál esetleg mindkét kéz használata.

Távolságra lövő erő mérésére alkalmazott edzés és versenygyakorlatok, valamint az átadások 8-14 méterig szembeni, oldalhelyzetben való „hosszú” átadások fokozatos, biztonságos felépítése.

A pozícióspecifikus kiválasztás–kiválasztódás előkészítése, az egyes támadópozíciók alaptechnikájának elsajátítása, differenciált alkalmazása a pálya szélességében és mélységében.

A kapus általános alaptechnikájának, bátorságának, fájdalomtűrési-szintjének kialakítása, edzése.

A pozícióra orientálódást érdemes blokkosítva, de differenciáltan oktatni, a három átlövő pozíció azonos és különböző feladatkörére összpontosítva. A vonaljátékosok, szélsők-beállósok feladatkörének racionalizált megismertetése, képzése is cél.

A testnevelési játékok azon körét alkalmazzuk előszeretettel, amik szabályrendszerükkel a csapatjáték kialakítását segítik, sok futómozgásra kényszeríti a gyerekeket. A kívánt technikai-taktikai helyzeteket reprodukáló, azokat sok esetben tudják egyszerűsített, vagy akár nehezített feltételek között.

A védőjátékban alapvetően a „labdaorientált” és az „emberorientált” védőtevékenység szétválasztása a fő feladat. Mindkét védő feladatrendszer alapvető elveinek ismerete, alkalmazása a saját védősávjában.

A mélységében tagozott védekezési rendszer két védővonalának együttműködése az egyszerűbb feladatok hatékony megoldására.

Az egyéni és a társas feladatok továbbfejlesztése, a testtel való játék mélységben és oldalirányban iskolázása a társ segítésének, biztosításának felismerésére, a vészhelyzetben zajló védőtevékenység a gól megakadályozására és az esetleges megelőzésre.

A mélységben tagozott, elöl lévő védő helyezkedése, alaphelyzete a labdabirtokló ellen, a betörések ellen. Egymás területének biztosítása a szomszédos pozíciókban és távolabb is.

A támadó lábmunka az oldalmélységi és ív mentén, kilépő, ütközni akaró, vagy defenzív védő ellenében.

A védő feszültség alatt tartása tudatos előnyszerzéssel, elszakadás a saját védőtől, a védők közötti, mögötti terület megjátszásával.

A területvédekezésnél az azonos vagy közel azonos mélységben elhelyezkedő védőknél a támadó átadása, átvétele domináljon, mélységi tagozódásnál viszont a területváltást tudják alkalmazni. A területbiztosítás, a segítségadás alapjainak lerakása.

A támadó taktikai együttműködést meghatározott, szűkülő területen is gyakorolják.

A páros csapatrész, csoportos edzésgyakorlatokon a fiatalok próbálják és tudják összekapcsolni az alapvető taktikai játékelemeket a húzásos kontrajáték, a keresztmozgások, elzárások alapformáinak felhasználásával.

A képzés fő célja, az emberelőnyös helyzetek kialakítása, kedvező terület megnyitása a befejezésekhez, illetve dinamikai előny megteremtése a gólhelyzet kialakításához. Az előnyszerzés alapvető társas és egyéni módozatainak ismerete, alkalmazása.

Az egyes játékrendszerek, játékfilozófiai ismeretek alapjainak lerakása, elméleti, célfilozófiai képzése.

Az 1:1, 2:2, 3:3 elleni játék elméleti módszertani képzése a védő-támadó távolsága, mozgásiránya, helyezkedése, a támadó terület elosztása, elhelyezkedése kedvező labda nélküli, labdás pozíciók kialakítása, felismerésük, keresésük (különösen 2-2, 3-3 ellen).

A játékosok arányos elhelyezkedése mélységben és szélességben alakuljon ki, ismerjék fel az építő az előkészítő, a befejező, a taktikai cselekvések feladatrendszereit, mozgásirányait, területi felosztását, kiegyenlítő változásait alapszinten tudják.

A játékosok képesek legyenek felismerni és alkalmazni a lapos-egysoros, valamint a mélységben tagozott védekezési formák támasztott követelményekhez a kis területen, a kapuelőtér és a szaggatott vonal között. Ismerjék fel a távolabbi átlövések, helyzetkialakítások lehetőségeit is.

A 6-6 elleni támadójáték szerkezeti együttműködésének, poszt szerinti feladatköreinek kialakítása, felépítése.

Védőfeladatok, támadószerepkörök, támadó-védekezési feladatok gyors felvétele, átmenet a támadó és a védőjáték feladatai között, gyors elővételezéssel, a feladatok realizálásával.

A pálya gyors átfutása rövid, folyamatos átadásokra épülő labdafelvitellel, mélységben tagozódva, több hullámban, sávtartással, a védők mögötti területre futással.

A visszarendeződés vagy egységes, gyors legyen a védő harmadban, vagy tagolt labdaszerzésre alkalmas változatainak alkalmazása a mezőnyben, az esetlegesen szerzett labdával a ziccer-helyzetek céltudatos, koncentrált kihasználása. (A 100%-os gólhelyzetek érvényesítése külön napi feladat legyen.)

Személyiségfejlesztés

  • A gyerekek edzés előtti, utáni feladatainak tisztázása, ellenőrzése, számonkérése.
  • A bővülő edzéstartalom végrehajtásához szükséges kezdeményezőképesség kialakítása.
  • Stabil tudás, jártasság, biztonság kialakítása a kézilabdázás mozgásanyagában.
  • Törekvés a hibák kijavítására, az edzők hibajavításának elfogadása, a tanulni vágyás kialakítása.
  • Aktív részvétel a versenyekben, teljesítmény, motiváció.
  • Küzdőképesség, küzdeni tudás egyénileg és társas akciókban.
  • Folyamatos szervezettség, a foglalkozások hatékony lebonyolítását segítő információ felvétel, feldolgozás, végrehajtás.
  • Az edzések utáni higiéniai szokások kialakítása, feltételrendszer megadása, gondozottság, ápoltság, igényesség kialakítása.

NEKA_500