Tünde asszony és Nóra életének mai főszereplője a kézilabda

OláhNóra-és-Tünde_225A néhány héttel ezelőtt a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában megrendezett, a sportakrobatikában kiváló eredményeket elért lánykát, Ferenczi Fannit bemutató Ötórai Tea után az elmúlt héten újabb vendéget (vendégeket) hívtak meg a rendezők az iskolába. Ezúttal az Érdi VSE kézilabdasportja állt az érdeklődés homlokterében, s rögvest két vendég is mesélt. Anya és lánya ült az érdeklődők gyűrűjében, hogy kedvet csináljon ahhoz a sportághoz, amelyet nagy szakértelemmel és odafigyeléssel űznek, tanítanak a városban. Oláhné Balogh Tünde és a lánya, Oláh Nóra volt a teázás vendége.

Ami tudnivaló volt eddig is, azt újfent alátámasztotta az érdeklődők nagy száma az elmúlt héten. Sportos nyelvezettel szólva telt ház volt a tanteremben, amikor anya és lánya mesélt az élményeiről, a kézilabdázáshoz fűződő bensőséges és „bizalmas” viszonyáról. Az Ötórai Tea bő egy órája alatt kiderült az is, hogy a főszereplő, Nóra olyan kiváló nyilatkozó is egyben, hogy nem lenne gondja akkor sem, ha mondjuk valamelyik világcsatornán kellene elmondania a gondolatait. (Már csak azért sem, mert nem adják el őt akkor sem, ha idegen nyelven kell megszólalnia…)

Ennyi szép, jó és előre mutató tény ismeretében azt várná az ember, hogy Nóra bizony kitart amellett, hogy a cél a csillagos ég, s meg sem áll az olimpiáig. Ehelyett azonban egy másik Nóra sejlik fel a válaszából.

-Nincsenek olimpiai álmaim, mert igyekszem valósan szemlélni a lehetőségeimet, a sportpályafutásomat. Igaz, most profi kézilabdázó vagyok az érdi csapatban, de az egy pillanatra sem téveszthet meg, vakíthat el. Öregnek nem vagyok nevezhető a magam 22 évével, de aki benne van, benne él a sportágban, annak tudnia kell, hogy ennyi évvel a háta mögött, már valamelyik válogatott biztos, állandó tagjának kell lennie. Ezt én nem mondhatom el, így aztán a realitás az, hogy ameddig tudom, ameddig számolnak velem, mindent megteszek azért, hogy hasznos tagja legyek a csapatnak, miközben azért gondolok a jövőmre, a civil életemre, a magánéletben történő boldogulásomra is.

Ötórai-Tea-nézők_225Arra akár fogadást lehet kötni, hogy tíz megszólaló profi kézilabdázó közül kilenc nem így vélekedik a saját jövőjéről Nóra, hanem úgy, hogy „csak” a pálya alap- és oldalvonalai között leli meg a jövőjét. Ez, persze, önmagában nem baj, csupán az a bökkenő, hogy rövid életű, mert egy bizonyos kor fölött már nem igazán kaphat új lendületet egy-egy sportkarrier. S mindez – civil szemmel nézve – fiatalon, 40 év alatt…

Arról, hogy ilyen jól és praktikusan gondolkodik e kérdésről a tini korból még éppen csak kilépett Nóra, abban bizonyára nagy szerepe van az édesanyának, Tünde asszonynak.

A küllemében is sportos megjelenésű édesanya a pályája elején az akkor nagyon is jó nevű Bp. Spartacusban kézilabdázott, utána tanított, jelenleg pedig az Érdi VSE kézilabdázó utánpótlásának a vezetője. Íme a példa, ő is gondolt a jövőjére, a civil életére, még ha azt a mai napig is körbe öleli a sport.

Úgy tűnik, az alma nem esett messze a fájától, mert a kézis évek után Nóra sem akar hátat fordítani sem a sportnak, sem a kézilabdának.

-Nem egyszer megkérdik tőlem, hogy mi akarok lenni, ha „nagy leszek”, s a válaszom mindenkit meglep. A terveim között szerepel, hogy jelentkezem a Rendőrtiszti Főiskolára, s mindezt gazdasági és pénzügyi vonalon képzelem el. A matematikát nagyon szeretem, ezt pedig tudnám ott hasznosítani. De mivel jelenleg a sport áll a legközelebb hozzám, meg szívemhez is, az eszembe jut, hogy szívesen elvégezném a játékvezetői tanfolyamot, s megcéloznám a téef sportmenedzseri szakát is. Időm még van…

Sok mindent sorol föl egy szuszra Nóra, s ezekhez az édesanya csak annyit tesz hozzá.

-Szerencsére van még ideje bőven, hogy az élete legfontosabb döntéseit meghozza. Egyelőre annak örülök s arra vagyok büszke, hogy Nóra az ország egyik legjobb csapatában játszik, s a serdülő és ifi éveinek a Ferencvárosa után itt Érden is megállja a helyét.

De vajon mire lehet büszke a lány, amikor az édesanya munkája, hivatása szóba jön?

-Egyre több fiatal gyereket látok az edzéseken, s ebben biztosan szerepe van Anyunak is.

Eltalálta Nóra, mert a hét éve működő hatékony utánpótlás-nevelő munkát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az első évben mindössze nyolc (!) gyermek kért szerelést, hogy aztán egy évvel később már negyvenen. A rendszeresen edzést látogató gyereklányok száma ma már meghaladja a 140-et. A számok önmagukért beszélnek, s Tünde asszony munkáját is értékelik.

A teázást követő taps után derült ki, hogy a hallgatóság egy része „Nóra-fun”, hiszen sokan az ÉVSE utánpótlását erősítik.

S az is lehet, hogy néhány év múlva ők lesznek majd az érdi kézilabdázás meghatározó alakjai. S még az is elképzelhető, hogy egyszer majd Nóra vezeti majd a bajnoki meccsét egy-egy őt hallgató lánykának.

forrás: Róth Ferenc / Érdi Újság