WAX_ragaszkodj-hozza-HUN_500

KK_térelválasztó-FF_520

Sosem lehet eléggé hangsúlyozni az utánpótlás-nevelés fontosságát. A rengeteg különböző klubcsapatban szereplő gyerek közül azonban nem mindig egyszerű kiválasztani a legtehetségesebbeket. Ha ez mégis sikerül, velük mindenképpen foglalkozni kell, olyan irányba kell terelgetni őket, hogy később is szívesen maradjanak a sportban. Ehhez pedig megfelelő körülményeket és meccsrutint kell biztosítani számukra. A Magyar Kézilabda Szövetség is erre törekszik a Régió-válogatottak tornájának megrendezésével.

Regiovalogatottak_2014-12

Magyarországon a fiú- és lány gyermekbajnokságok küzdelmei jelenleg nyolc régióban zajlanak. Egy régiót három megye tesz ki, külön régiónak számít Pest megye és Budapest is (Tóth László régió / Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Vas megye; Zákányi Bálint régió / Zala, Somogy, Baranya megye; Csiszár László régió / Komárom-Esztergom, Fejér, Tolna megye; Sterbinszky Amália régió / Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok megye; Badó László régió / Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye; Kulcsár Anita régió / Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar megye; Kovács László régió / Pest megye; Adorján János régió / Budapest).

A 2000. január. 1. után született gyerekeknek szóló kiírásban a cél a legtehetségesebbek megmérettetése az ország minden területéről verseny formájában. A bajnoksággal elsődlegesen nem eredményeket szeretnének megállapítani, hanem a kiválasztott sportolók számára a szakmai fejlődéshez szükséges mérkőzésrutin megszerezhetőségét kívánják biztosítani.

Egy válogatottba tizenhat játékos nevezhető, de meccsenként csak tizennégy fő, ebből két kapus és tizenkét mezőnyjátékos. A kiírás két fordulóból áll, az elsőt decemberben rendezik Budapesten a XIII. kerület csarnokaiban, a második körben, júniusban egy vidéki helyszínen mérkőzik meg egymással a nemenkénti nyolc-nyolc csapat.

A verseny azért is lehet nagyon fontos a kiválasztott fiatalok számára, mert a régiós edzők a régióvezetőkkel együttműködve készítik fel őket a megmérettetésekre, ahol az utánpótlás válogatottak edzői előtt léphetnek pályára. Tehát nagyszerű lehetőség nyílik előttük a bemutatkozásra, ami a távolabbi jövőt illetően kiváló alap lehet.

A verseny fő érdekességét az adja, hogy minden találkozó kétszer húsz perces, amely során az összes nevezett játékosnak kötelező félidőnként legalább tíz perc játéklehetőséget biztosítani. A cserék pályára lépését a versenybíró ellenőrzi, úgy, hogy a meccs kezdetekor pályán lévő játékosok tíz perc folyamatos pályán tartózkodás után a „Time out” jelzéskor cserélnek az addig még nem játszó társaikkal. Vagyis a szövetség ügyel rá, hogy mindenki megmutathassa, amit tud és egyenlő mértékben jusson lehetőséghez. A félidők második tíz perceiben kiállított vagy sérülést szenvedett játékosok helyére olyan cseréket kell pályára küldeni, akik a legkevesebb gólt lőtték a játékrészek első felében. Azaz a szabály szembemegy a logikával, hiszen a legjobb formában lévő, legeredményesebb szereplők helyett az addig legkevésbé eredményes gyerekek kapnak még egy esélyt.

Bár a torna alapelve, hogy a tehetségek minél többször mérkőzhessenek éles helyzetben és ezáltal fejlődhessenek, természetesen az első három helyen végző régió-válogatott éremdíjazásban részesül.

Végül pedig nem elhanyagolható szempont, hogy a gyerekek olyan társaikkal is megismerkedhetnek, akik esetleg az ország másik részén élnek, tanulhatnak egymástól, amit pedig mindannyian remélünk, hogy hosszú ideig tartó barátságok születnek, amelyek a jövőben a felnőtt válogatottban kamatoznak.

Szöveg: Varju Veronika, Fotó: Cseh Péter