Csapatsport-hu_500

KK_térelválasztó-FF_520

A Grundfos Tatabánya KC azon csapatok közé tartozik a férfi NB I-ben, ahol bátran adnak lehetőséget a fiatal tehetségeknek, ők pedig meg is hálálják a bizalmat.

WAX-Tatabanya_520

Tatabányán öt-hat évvel ezelőtt kezdtek el tudatosabban foglalkozni az utánpótlás nevelésével, 2011-ben pedig négy évre szóló szakmai programban foglalták össze a törekvéseket. Az ifjúsági együttes edzője szerint az Aranybányászok nevű terv végrehajtása időarányosan remekül halad.

„Akkoriban kevés játékossal dolgoztunk, sok volt a hiánykorosztály, ezért drasztikus fiatalítást hajtottunk végre. Felkészítettük a fiúkat arra, hogy az elején még kudarcok érik őket, de a hosszú út során kész játékosokká válhatnak. Fokozatosan haladtunk előre és értünk el egyre jobb eredményeket. A munka végül tavaly érett be, ezt mutatja az ifjúsági bajnoki cím” – emlékezett vissza Nagy Péter. Az előző évi siker azonban nem csak egyszeri eredmény volt, hiszen a Tatabánya vesztett pontokat tekintve idén is az első helyen áll az ifik mezőnyében, még úgy is, hogy két-három évvel fiatalabbakat is szerepeltet.

Azt a szakvezető is elismeri, a korosztályos sikereknél fontosabb, hogy az új generáció tagjai a felnőttek között is megállják a helyüket.

„Nem az eredmények hajszolása a fontos. Persze jó, ha jönnek a sikerek, de ennél lényegesebb, hogy a játékosokat felépítsük és elindítsuk a pályán. Az elsődleges célunk az, hogy minél több olyan kézilabdázót képezzünk, akiket aztán a nagycsapatba is be lehet építeni. Ezen a téren is jól haladunk, hiszen öt fiatal rendszeresen a felnőttek között szerepel, és rajtuk kívül is vannak olyanok, akik szükség esetén be tudnak ugrani” – fejtette ki. A tizennyolc éves irányító, a tavalyi ifi Európa-bajnokság legértékesebb játékosának választott Juhász Ádám már stabil tagja a Tatabányának, az alapszakasz valamennyi mérkőzésén játszott, míg Nagy Szabolcs és Bartók Donát csak néhány találkozót hagyott ki. Összesen hét, húsz évnél fiatalabb játékos lépett már pályára az idei NB I-ben.

Tatabányáról nyolcan szerepelnek a korosztályos válogatottakban, és azzal a dicsőséggel is büszkélkedhet a klub, hogy egyszerre tudhatja a soraiban az előző év legjobb ifjúsági és serdülőkorú kézilabdázóját: Juhász Ádámot és a tizenhetet márciusban betöltő, az ősszel már az élvonalban is debütáló Gábor Marcellt. A balátlövő tavaly Veszprémből érkezett, míg Bartók Donát két éve Szegedről, vagyis a klasszikus nevelés mellett felkarolják a máshol kevés lehetőséget kapó tehetségeket. „A hiányposztokra célirányosan igazolunk. Járjuk a kis műhelyeket és a tornákat, keressük a jó játékosokat. Nem akarjuk lerabolni a kisebb egyesületeket, de ha valahol nem biztosított a fiatal fejlődése, akkor megpróbáljuk szerződtetni. Elbeszélgetünk a szülőkkel is, felvázoljuk a jövőképet. Mi nem tudunk és nem is akarunk pénzt kínálni, csak sok játéklehetőséget biztosítunk. Azt tudjuk ígérni, ha valaki megfelelően fejlődik, akkor jó eséllyel a Tatabánya NB I-es csapatába is bekerülhet” – mondta Nagy Péter. Hozzátette, hogy először itthon néznek szét, de ha nem találnak megfelelő kézilabdázót, akkor külföldi fiatalokat is várnak. A szlovák ifjúsági válogatott irányítója, Richard Blasko már hozzájuk került, és még többen érkezhetnek próbajátékra.

Összesen nagyjából 250 utánpótláskorú játékos tartozik a klubhoz, többségük a Kodály Zoltán Általános Iskola diákja. Itt – a Nagy Péter által csak varázslónak nevezett – Horváth Árpád foglalkozik a képzéssel, és rendre országos döntőbe vezeti csapatait. A létesítményhelyzet azonban közel sem rózsás: az iskolában csak egy kis teremben edzhetnek a gyerekek, a többi korosztály pedig időnként Szárra, Tarjánba vagy Tatára jár gyakorolni. A szintén Nagy Péter vezette U23-as csapat a Budaörssel működik együtt, és a főváros melletti településen játssza hazai találkozóit az NB I/B nyugati csoportjában. Sokat segíthetne tehát, ha 2017-re elkészülne a háromezer fős sportcsarnok a városban.

Nagy Péter szerint az eddigi sikerek mögött nagy titok nincs, a tudatos munkában és sok egyéni képzésben hisz. „Délelőttönként posztképzéseket tartunk, hogy minél jobban lehessen technikailag és taktikailag fejleszteni a játékosokat. Négy-ötfős csoportokban dolgozunk, dinamikus gyakorlatokkal, sok kapura lövéssel. A gyerekek elfogadták a módszereket, és teljes odaadással dolgoznak. Szerencsések vagyunk, hogy emberileg és szakmailag is ilyen jó társaság jött össze” – hangsúlyozta.

szöveg: Kaposi Dávid

LV-erima_500