“Nagyon helyes, aranyos, ügyes, szorgalmas lány volt.”

A szülei hobbi szinten kézilabdáztak Budapesten, ennek köszönhetően meglehetősen korán, iskola előtt megismerkedett a sportággal, és bár a pályát körülvevő remek hangulat már ekkor is tetszett neki, ennek ellenére csak később, tizennégy évesen kezdte komolyan venni az edzéseket. Utána viszont Szucsánszki Zita rendkívül gyorsan berobbant az élvonalba, ahol azóta is játszik, és mára már napi kapcsolatban van gyermekkori példaképével, Kökény Beával. Zizit faggattuk arról, milyenek voltak az utánpótlásévek.

Februar-Szucsanszki_520

“Sporttagozatra jártam a Szent László Általános Iskolába, így mindenféle sportot kipróbálhattam fiatalabb koromban. Nagyon jó tesitanárunk volt, Zvara Emil, aki a mai napig ott is dolgozik. Akkoriban minden versenyre mi jártunk, a tornától az atlétikán át a röplabda- és kosármeccsekig, általában jól is szerepeltünk, sok eredményt szállítottunk az iskolának” – mesélte Zita, akinek a hangján érezhető volt némi megilletődöttség, ahogy a régi tanáráról és a suliról mesél. Amikor felmerült, hogy lehet-e köze a kézilabdában való sikerességének ahhoz, hogy az emelt számú tesióráknak köszönhetően többféle mozgást és sportágat is kipróbált korábban, azonnal egyetértett.

“Persze, ezért is van most bajban az utánpótlás” – summázta gyorsan. „Azzal, hogy az utóbbi években az iskolában ennyire lecsökkentek az óraszámok, azzal, hogy kevesebb a sporttagozat, nincs a fiataloknak lehetőségük annyi fajta mozgást kipróbálni, mint nekünk akkoriban. Sőt, már eleve jóval kevesebbet mozognak, és ezzel hatalmas hátrányba kerülnek. Az a gyerek, aki hetente csak kétszer jár tesiórára, nem feltétlenül fog megtanulni akár csak normálisan futni is, nemhogy később valami komolyabb sportot” – vélekedett. „A kézilabda rendkívül összetett sportág, ha gyermekként szekrényt ugrani és kötelet mászni is megtanulsz, azt minden bizonnyal hasznosítani tudod.”

Zitáéknak – akiknek az osztályfőnökük volt a tesitanáruk – bezzeg még nem volt gond az óraszámmal: ha első vagy utolsó óra volt a testnevelés, akkor gyakran nemes egyszerűséggel megduplázták az órákat. A régi mezei futásokat kifejezetten imádta, csapatban harmadikak lettek egy ilyen versenyen, ami hatalmas eredménynek számított, persze az atlétika is közel állt hozzá. Nagy verseny volt tehát a sportágak között, hogy az általánosban végzős Szucsánszki Zita melyiket válassza, de végül természetesen győzött a kézilabda, pedig otthon semmit nem erőltettek nála.

“Amikor elkerültem a Spartacusba, akkor a serdülőben már középen meg lövőben játszottam, és még az ifiben is, de aztán a felnőttek között jobbszélen szaladgáltam vagy néha jobblövőben, mikor hova kellett állni éppen” – mesélte nevetve. „Miután Németh András megkeresett és elhozott a Ferencvárosba, már kifejezetten csak irányítóban játszottam. Ez volt 2005-ben. Van az a kor – nálam olyan tizenhat-tizenhét évesen jött ez –, amikor el kell döntened, hogy a sporttal foglalkozol majd –  de akkor igazán – vagy elmész a tanulás irányába, mert összeegyeztetni ekkor már nehéz a kettőt. Kisebb koromban úsztam sokat, később atletizáltam, és mindkettőt azért hagytam abba, mert egy idő után elkezdtem unni, hogy egyedül csinálom. A csapatsportoknál ez nincsen, mert ezekben ott vannak a többiek. Ez nagy előny és motiváció a folytatásban.”

Zita úgy látja, ha ma valaki tényleg szorgalmas és kitartó, valószínűleg könnyebben képes felépíteni egy élsportolói karriert, mint régen, hisz az akkorinál jóval több a lehetőség, ugyanakkor jelentősen kevesebb az ember. A közvetlen utánpótlást elnézve tényleg így lehet ez, úgyhogy hajrá gyerekek, sosem késő elkezdeni ezt!

Tóthné Keszler Katalin, Szucsánszki Zita nevelőedzője

„Négy emberrel kezdtem Kőbányán az edzéseket, az egyik ő volt. Nagyon helyes, aranyos, ügyes, szorgalmas lány volt. A termete és az atlétikai előképzettsége miatt egyértelműen irányító-átlövőt láttam benne, kiváló szeme volt a pályán már akkor is. Mindenáron szeretett volna szivacskézilabdázni, nagyon sajnálta, hogy ő abból kimaradt. Visszajárt a pályára akkor is, amikor már elment tőlünk, a gyerekekkel nagyon jó viszonyt ápolt. Örülök, hogy taníthattam.”

Szöveg: Peresztegi Csilla, Fotó: MTI/Kovács Anikó

WAX_ragaszkodj-hozza-HUN_500

KK_térelválasztó-FF_520

További érdekességek a WAX Magazin februári számából:

  •  A férfi világbajnokság szakmai szemmel – Kovács Péterrel elemeztünk
  •  A katari válogatott sikere gazdasági szemszögből – Szabados Gábor sportközgazdásszal beszélgettünk
  •  Hosszú út áll a felnőtt férfiválogatott előtt – Lékai Mátét kérdeztük a januári mérkőzésekről
  •  Jól teljesít a B-válogatott – Juhász Istvánt, Debreczeni Dávidot és Lele Ákost is megszólaltattuk
  •  Juan Carlos Pastort a MOL-Pick Szeged eddig szezonjáról és tavaszi céljairól faggattuk
  •  Gasper Marguc a veszprémi életéről mesélt
  •  Kezdődik a férfi EHF-kupa csoportköre, fókuszban a Balatonfüred
  •  Három magyar hölgy dolgozik az EHF bécsi központjában
  •  Hogy befolyásolja a sok sérülés a Győri Audi ETO KC taktikáját?
  •  Benéztünk az MTVA élő közvetítéseinek kulisszái mögé
  •  A kakukktojásunk Gyurta Dániel volt