Minden kezdő sportoló palánta számára kezdeti előnyt jelent, ha pedagógus, vagy ilyen felkészültséggel, beállítódással rendelkező szakember segíti az első lépéseket. Nem jelenthet hátrányt, ha jó kapcsolatot alakítanak ki a tanítványuk testnevelő tanárával és a szüleivel egyaránt. Lényeges, hogy a foglalkozások alkalmával, ne csak szűk értelemben vett szakmai kézilabdás oldal erősítése kerüljön be a képzés folyamatába, hanem a nevelés általános, illetve egy adott gyermek személyiségének formálása pedagógiai megközelítésben.

Az edző feladatai az értelmi nevelés területén

A technika, vagyis a mozgások helyes végrehajtásához szükséges optimális energia befektetésének tudatosítása. Még abban az esetben is fontos a mozdulatok elméleti tanítása, ha a sportoló még nincs értelmileg felkészülve a tudatos irányításra. A taktika elemek értelmezése, felépítése és a benne rejlő feladatok tudatosítása az életkori sajátosságok figyelembevételével. Szükségszerű a képzési folyamat felépítése, főleg a kisiskolás és a serdülő életkorokban a gyermekre jellemző értékrend szemszögéből kiindulva. A sportolói életmód megismertetése, illetve versenysportra jellemző személyiségjegyek erősítése. A játékra jellemző labdás és labda nélküli mozgások stabilizálása, a gyors döntések, helyezkedések, illetve az elővételezések kiemelése szempontjából.

A sportolói szokások folyamatos tanítása, számonkérése

  • pontos megjelenés az edzéseken,
  • a tudatos aktivitás kihangsúlyozása,
  • figyelem a gyakorlás és a magyarázatok alatt (az edző, a társa és saját maga irányába).

Az érzelmi nevelés területén alkalmazott módszerek

  • A szeretet, a rajongás kialakítása a kézilabdázás iránt (közös mérkőzéslátogatások, utalások a tévében látott mérkőzésekre)
  • A gyermekekre jellemző értékrendek erősítése (örömszerzés, barátság, játékosság)
    Klubhűségre nevelés (jelvények, kitűzők kiosztása, a felnőttek, vagy más sportág versenyeinek közös megtekintése)
  • A csapat iránti szeretet és a jó csapatszellem kialakítása (belső baráti kapcsolatok felmérése (teszt), becsületes harc a posztokért („a jó közösség ellentétekből áll össze”, a hagyományok továbbvitele: például a névnapok megünneplése, a csapat tagjává avatás).
  • Az érzelmi nevelés a fiúknál is fontos, de kiemelkedő jelentőségű a lányoknál.

Az edző feladatai az akarat- és jellemformálás területén

Az önbecsülés kialakítása (a teljesítmény minősít), a gyerek legyen büszke a megtanultakra.
Ha folyamatos kontroll alatt tartjuk az egyes nevelési fázisok alatt a „pedagógiai tény” (tanár-tanítvány kapcsolata) helyzetek irányítását, sikerrel járhatunk a sportolói jellemformálás területén.
A játék és a játszótársak tisztelete, illetve a csapatban történő gondolkodás kialakítása.
A győzelem és a vereség érzelmi kilengéseinek kezelése, tanítása.

Becsületesség a társaival, az edzőjével (a feladatok maximális végrehajtása). A szülőkkel kapcsolatban legyenek a gyerekek szimpatikusak. Igyekezzünk lépésről-lépésre kialakítani a „dörzsöltséget” az ellenfelekkel szemben (a fair play szellemében). A labda megszerzésére irányuló harciasságtól kiindulva a szükséges agresszivitás elérése nemcsak versenyhelyzetekben. Tudja, hogy mindenért meg kell dolgoznia. Legyen kitartása!

A fájdalominger küszöbérték folyamatos emelésével párhuzamosan, a kudarcélmények utáni újbóli lelki és fizikai felépülésének erősítése. A felszabadultság érzésének elérése a játékok során. A legnagyobb függés, a tevékenység magas szabadságfoka, csak a játékban függő személyiség tud igazán felszabadult lenni!

zsiga-gyula-fiukkal_250Az utánpótlás edzők feladata tehát igen sokrétű. A csapat nevelésén belül csoportokkal, sőt külön a kis egyéniségekkel is foglalkozniuk kell. Az elvárás nagyon magas szintű, hiszen a csapatok összetétele rendkívül heterogén, a gyerekek más és más környezetből, eltérő öröklött tulajdonságokkal, különböző intelligenciaszinttel rendelkeznek. A kézilabdázás szempontjából ugyanakkor minden gyerek „tabula rasa”, tehát még érintetlen, ezért rendkívül fontos a velük foglalkozó edzők tevékenysége. Vannak olyan területek, melyeken minden gyermek elé (a meghatározó, döntő területeken) ugyanolyan feladatot kell állítani, más területeken eltérő lehet az elvárás. Abban az esetben, ha az edző becsületesen, a sportág és a gyerekek iránti alázattal végzi munkáját, tevékenysége minden területen hasznos lesz. Amennyiben az edzői tevékenység felszínes, a játékosok fejlődése nem megfelelő, az elmaradást később nagyon nehéz, vagy lehetetlen lesz behozni.

Az edző módszerei a képzés területén a következők

  • Személyes példamutatás
  • Pontosság (időben jelenjen meg az edzéseken, mérkőzéseken).
  • Szavahihetőség (tartsa meg a játékosok irányába tett ígéreteit).
  • Hozzáállás (érezze fontosnak a játékos az edzője és a saját tevékenységét).
  • Kommunikáció (kulturált, érthető megfogalmazza, mutassa be az elvárásokat és a feladatokat).
  • Felkészültség (megfelelően legyen tájékozott a kézilabdázás és az alapműveltség területén).
    Amennyiben az edző még játékos is, mutasson példát a viselkedésével és játékával is a mérkőzésein!

Néhány jó tanács a végére!

Kedvező az edző számára, hogy a gyerekeknél még nincs rossz beidegződés, tehát ő helyezi el az „első téglákat”. A gyakorlatanyag kiválasztásánál a szabadság látszólagos, hiszen azt maga a játék szabja meg, ám ezeket az edzőnek a gyerekekhez kell formálnia. (életkori sajátosságok, értelmi felfogó képesség, aktuális taktikai érettség és fizikai állapot). Az oktatás során a jó bemutatás, a szükségszerű javítások, a lényeges mozdulatokra való állandó visszatérés, és a tanultaknak mielőbbi alkalmazása az ellenfelek ellen – ez a követendő út. Lényeges az edzések jó felépítése, pörgő ritmusa. Legyen élvezetes a gyakorlás, de nagy hiba mindent csak játékkal megoldani!

Az edzőknek fel kell használni minden elérhető eszközt a gyerekek előre lépéséhez!

  • Játék kisebb (szivacs-) labdával,
  • Könnyítés a játékszabályokon,
  • Kisebb kapuk használata,
  • Sorozatfelvételek az öltözők, folyosók falán,
  • DVD, videó használata a mozgások bemutatásánál, a gyerekek felvétele edzésen vagy mérkőzésen.

Meggyőzés
Fáradtság, figyelmetlenség esetén az edző a beszélgetések során tud rájönni olyan tényezőkre, melyek akadályozzák a gyerekek előre lépését. Ekkor pozitív példák említése, a rábeszélés, a bizonyítás vagy esetenként a bírálat segít a helyzet megoldásában.

Buzdítás
A buzdítás a gyerekek nagy hajtóereje. Egy-egy dicséret nagyon sokat ér, ha jó időben mondja az edző. A jutalmazás már nagyobb, komolyabb teljesítmények esetében jöhet szóba, és bármilyen kis értékű az ajándék (p1. csokoládé, jelvény, zászló), nagyon nagy örömöt okozhat, és további jó teljesítményre sarkallja a gyerekeket.

Büntetés
A büntetés formái közül a figyelmeztetés többször előfordulhat edzésen szétszórt, figyelmetlen gyakorlás esetén. A „ráadásfeladatokat” (szökdelések, karhajlítás-nyújtások, társhordások stb.) az eset súlyosságának függvényében ossza ki az edző, de mindig egyénileg mérlegelve, ha szükség van rá! Ezekből a társak is tanulhatnak. Ugyanakkor ne alkalmazzuk ezeket a feladatokat, ha a rossz végrehajtás a feladat meg nem értéséből fakad! A beígért játék elhagyása nem lehet az edző fegyelmező eszköze. Eltiltani az edzésektől csak akkor szabad a gyereket, ha az egész csapat munkáját folyamatosan akadályozza, és lázadása átgondolt.
A fiatalokkal való foglalkozás nehéz, de hálás feladat. Sajnos a fiatalok edzői gyakran sem az iskolától, sem az egyesület vezetőitől nem kapják meg a jogos megbecsülést. Az edző a legnagyobb elismerést mindig a tanítványaitól kapja, elsősorban az ő fejlődésük a mutatója az edző becsületes és hozzáértő tevékenységének. A gyerekek visszajelzése nagyon sokszor nem verbális: a tekintetükből, viselkedésükből következtethet az edző munkája pozitív elismerésére.

Források: Fekete Béla, Juhász István, Madarász István és Zsiga Gyula irtásaiból, szakmai anyagaiból