Zsiga-gondolkodo_250Sok esetben megyünk a fejünk után anélkül, hogy átgondolnánk vagy felépítenénk egy tervet magunkban. Sajnos ez olykor tapasztalható a távolabbi környezetünkben is. A terv nemcsak azért szükséges, hogy az elképzelt folyamat működőképes legyen, hanem a benne szereplőket is olyan helyzetbe kell hozni, hogy azok cselekvőképesek legyenek. Mindenkinek van ilyen, vagy olyan rátermettsége, képesítése, tapasztalata egy bizonyos területen. Ha a terv több szereplő tevékenységére, elméleti tudására épül, arra is gondolni kell, hogy megfelelő életteret biztosítson mindenki számára. Ahhoz, hogy ezt jól és kevés hibaponttal tudjuk kezelni, szükséges megismerni az összes szereplőt, akik a forgatókönyvben jelen vannak. Megismerni valakit csak úgy lehet, ha párbeszédet alakítunk ki vele és igyekszünk megérteni. Ha eltérőek is a tervben szereplő egyének gondolkodása, azonban a cél eléréséhez konszenzusra kell kialakítani egymással. Még ha másképpen látunk dolgokat vagy különböző módszerekkel is jutunk előre, egy-két dologban közös nevezőre kell jutnunk egymással. Tehát, amikor a koncepció hiányáról esik szó, azt is vizsgáljuk meg, hogy eddig miért nem volt! Mert abban sokan egyetértünk, hogy kell egy koncepció a Magyar Kézilabdasport számára. Legyen átfogó, mindenki számára elfogatható. Képezzen olyan egységes rendszert, amiben az utánpótlás-neveléstől az egyetemes magyar kézilabdázás összes színterén át, minden résztvevőjének megteremtjük a kellő életteret és a lehetőséget a fejlődésre.

Kezdjük egy kicsit távolabbról az elmélkedést, hogy jobban megértsük a változásokhoz szükséges alapok, miért is hiányoznak. Ha bajba kerülsz, vagy egy számodra ismeretlen feladat megoldása előtt állsz, vagy ha segítséget kérnek Tőled, általában két dolog közül választhatsz. A leggyakoribb döntésed erre a megfutamodás. Nem vagy hajlandó még végig gondolni sem, hogy képes lennél e választ találni a kialakult helyzetre. A másik, úgy zsigerből érkező „magyaros” reakció, hogy ez nem az én területem, velem még ilyen nem történt meg, nem merek, mert tartok valamitől, vagy elnézést, de nincs rá időm, nagyon elfoglalt vagyok. A másik lehetőség, hogy próbálsz azonosulni a gond orvoslásához. Megértést tanúsítasz. Tanácsot kérsz előtte esetleg, vagy megteszed egymagad az első lépéseket. Kis idő elteltével rádöbbensz, hogy egyedül maradtál. Esetleg megbántad, hogy belementél, mert gondolkodni kell, vagy a körülményeidet kell úgy átrendezni, hogy ez kiesne a komfort zónádból. Szóval nem esne nehezedre, ha visszakozhatnál és hagynád a dolgot magában. (Sajnos nagyon sokan így is tesznek!) Tehát minden, ami új, minden, ami nem történt meg Veled, vagy nem tapasztaltál meg, az nem a Tiéd. Úgy gondolod, hogy jobb közömbösnek lenni és inkább udvariasan elutasítani vagy félreállni, vagy elfordulni az ismeretlen elől. Az új dolgokra történő nyitás, a más gondolkodás vagy az eddigiektől eltérő módszerek befogadása csak azoknak megy, akiknek nincsenek előítéletük. Képesek kilépni az életterükből és más dimenzióban képzelődni. Még az sem jelent számukra gondot, ha nem igazán értik csak érzik, hogy az út, amire léptek szélesebb, és nagyobb lehetőségeket kínál. Ez a tudat szabadságot és jó érzést közvetít. Az emberekkel való bánásmód, az oktatás vagy a tanítás esetében is óriási fordulatok mentek és mennek végbe. Nagyon fontos változás, hogy ne csak felelni akarj a feltett kérdésekre, hanem fogalmazz meg Te is kérdéseket! A pedagógia nem arról szól, hogy a tanárt vagy az edzőt értsék meg a tanítványai, hanem főleg arról, hogy Te, aki tanítod Őket, akard hallani, meghallgatni és megérteni a tanítványaidat.

Firnicz-magyaraz_250A tudás utáni vágy mindenkiben ott van. Még abban az egyénben is, aki ezt nem veri nagydobra, vagy titkolja. A lustaság a befelé fordulás és a közömbösség hármasa ellen kell hadat viselni mindenkinek, aki változni akar. Sajnos a mi esetünkben a féltékenység az irigység és a hatalom rossz értelmezése is gátat szab, illetve lassítja a változások kialakulását. Nem könnyíti a vállalkozó szellemet a pesszimista gondolkodás és az állandó megfelelési kényszer sem. Nem kis hátrányt kell leküzdenünk az elszigetelődés és az ebből fakadó erőtlenség kapcsán. Vegyük sorjában a rendszer hibáit. A korosztályos válogatottakat irányító edzők, akik rossz eredményt érnek el valamilyen világversenyen, a nevelőedzőket szidják, s azon kívül a rendszert. Pedig Ő válogatja ki, és formálja csapattá a keretet. Az egymásra mutogatás, nem az egységről árulkodik. Nincs állandóság a válogatottak élén. Jönnek-mennek az edzők. Nincs egységes utánpótlás-nevelési koncepció. Az utánpótlás-nevelésünkkel az a baj, hogy ahány terület létezik, annyi féle tematika vagy elképzelés van érvényben. A központi törekvések (MKSZ) a versenyekre fókuszálnak. Előírnak követelményeket, hogy az országos gyermekbajnokságokban mikor hány gyerekkel és hogyan kell játszani, hány percig, illetve mikor kell sort cserélni. Ha nincs megfelelő létszám, pontlevonás történik. A kiírás adta rendszertelenség szintén nem teszi könnyen elfogadhatónak a gyermekbajnokságokat. Fordulók elmaradnak, majd érkezik egy üzenet, hogy két nap múlva mérkőzése lesz a csapatodnak. Az informatika jelenléte az egyik oldalról könnyebbséget, de ezzel együtt sok bonyodalmat is okozhat egyeseknek. A nevelőedzőknek is licenszhez van kötve a működése. Ezeket, meg kell vásárolni. A licensz megszerzése azzal jár, hogy évente egy továbbképzésen részt kell venni. A résztvevők, többségében olyan gyakorlatokat, elméleti információkat kapnak, amire saját edzéskörülményeiket figyelembe véve kevés esély van a megvalósításra. Főleg azért, mert felnőtt továbbképzéseken kell regisztrálnia magát. Persze előfordul olyan is, amikor utánpótlás-neveléssel foglalkozó klubok bemutatják egy-egy korosztályukat. Jó kezdeményezés, de kevés évente egy alkalommal.

Sajnos realitás, hogy a nevelőedzőink 80%-a nem tudja, hogy mit és hogyan kell oktatni. Az edző képzéseink alatt rengeteg gyakorlatban alig felhasználható információt kapnak elméletben. A mindennapos munkájukhoz szükséges gyakorlatban alkalmazható muníciókat viszont nem kapják meg. Többen nem ismerik fel a hibákat az edzések alatt, nem hogy azt még képesek lennének kijavítani. Több alkalommal bizonytalanságban tartja az edzőket a tanítás folyamatának sorrendisége. Sajnos, a nevelőedzőket nem képezzük, pedig ez lenne a legfontosabb. Jó megoldás lehetne, ha nemcsak licenszeket, hanem évente krediteket, pontokat lehetne szerezni. Éves szinten, akár régiók szerint 3-4 kreditszerző továbbképzést lehetne tartani. Persze ennek akkor lenne értelme, ha ezek tematikája egymásra épülnének. Az edzők tudnának választani évente 4-5 ilyen képzést, amin részt tudnának venni, ezért kapnának krediteket. Sok nevelőedző bizonytalan, mert nem volt és ma sincs olyan szakanyag, ami tudatosítaná az egyes korosztályok képzésének metodikáját.

Néhány példa arra, hogy mit nem tud a nevelőedző:

– Mit, hogyan és meddig kell oktatni?
– Hogyan vegyük észre a hibákat?
– Mikor kezdjünk hibákat javítani?
– Hogyan javítsuk ki a hibákat?
– Hogyan kell megtanítani a gyerekeket jó döntéseket hozni?
– Mikor és hogyan lehet elkezdeni a kondicionális képességek képzését?
– Melyik technikát és milyen sorrendben kell oktatni a gyerekeknek?
– Hogyan haladjunk az oktatásban előre a didaktikai alapelvek szerint?
– Mit kellene tudni a sérülés megelőzésről?
– Miért fontosabb az egyén képzése, mint a csapatépítése?
– Hogyan magyarázzak, hogy minden gyerek értse
– Hogyan motiváljam a tanítványomat

… és még megannyi ehhez hasonló megbeszélésre váró elem marad ki, a jelenlegi képzési folyamatból. Nem kapnak kielégítő válaszokat a leendő edzők és a gyakorlatban sokszor maradnak tanácstalanok. Éppen ezért az érvényben lévő képzési színterek nem igazán tudnak megfelelni az elsődleges feladatuknak.

Szivacskezilabdak-porgo_720

A felnőtt edzőképzésről röviden csak annyit jegyeznék meg, hogy túl tudományos, főleg elméleti ismeretanyagot közvetít. Hiányoznak továbbá a gyakorlatban alkalmazható technikák, módszerek tanítása. Nincs törekvés a váratlan helyzetek kialakulásának kezelésére és nem interaktív. Nem vonja be kellően a hallgatóságot, vagyis nem adja meg a lehetőséget, hogy a steril, gyakorló helyzetekben felszínre jöjjenek olyan hibák, amik a hallgatók alkalmatlanságáról vagy felkészületlenségéről jeleket küldenének vissza a kurzus vezetőjének. A tapasztalt és a munkájuk révén sok mindent átélő szakemberek, rengeteg érdekes szituációra tudnák felhívni a leendő kollégák figyelmét. Az elmúlt években sok játékos és edző érkezett külföldről. A külföldi edzők tudása és szakmai sikereinek titka pont ebben rejlik! A gyakorlatiasság és a bátrabb improvizációs készség. A másik elleshető dolog a játékosokkal való bánásmód vagy a kommunikáció kérdése. Mindenkitől lehet tanulni és kell is. Bizonyos helyzetekben le kell vonni a konzekvenciát és elfogadni, befogadni a jó dolgokat. Néha lépjünk hátra és hagyjuk, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, de ne legyünk passzívak. Fel kell tölteni az energia raktárainkat újabb impulzusokkal, hogy később, amikor eljön az idő a bizonyításra, képes legyél rá!

A nemzeti bajnokságoknak elsőbbséget kellene élvezni az európai kupákban résztvevő csapatok igényeivel szemben. Magyarország első ligás kézilabda bajnokságai meghatározó színtere lett Európának. Izgalmas, színvonalas csatákat láthatnak a nézők. Szinte minden érdekes mérkőzés képernyőre is kerül. Azonban van némi ellentmondás. Véleményem szerint a bajnoki rájátszás szisztémája elavult, értelmét teljesen elvesztő rendszer. Nagyon korán eldőlhet az alapszakasz helyezése és ettől kezdve, értelmetlenül folyik, izgalomtól mentes medrében. Gyakorlatilag 1-3, és az utolsó két helyezett csapatok harcolnak még valamit a rájátszásban, de a többi csapat szinte tét nélkül játszik.

A legnagyobb problémát véleményem szerint, minden színtéren a koncepció hiánya jelenti. Ismerni kell a célt, hogy mit akarunk elérni. Fontos, hogy minden edző képes legyen építkezni. Tudja, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy egyik pontból eljussunk a másik pontig és tovább. Minden edző előtt legyen perspektíva. Minden csapatra egyenlő szabályok legyenek érvényesek. Minden edző adminisztrálja magát, mert előfordul az is, hogy vissza kell lépni a képzés menetében, mert a cél inkább távolodik, mint közelítene. No de ezt észre kell venni! Ezért nem könnyű szakma ez!

Ahhoz, hogy legyen egy mindenki számára elfogadható egységes koncepció az egészben kell gondolkodni úgy, hogy minden egyes részeleme is képes legyen önállóan élni. Legyenek meg az átfogó-hidak az elemek között és érzékelhető legyen az egymásra épülés.