Zsiga_mit-tanitcsunk_225Az újszerű képzési felfogás és a versenyeztetési elv miatt ez a legkritikusabb szakasz a nevelőedzők számára. Tízévesen játszanak első ízben normálméretű pályán hat mezőnyjátékossal a gyerekek, bőrlabdával. Több új feladattal kell megbirkózni a szakembereknek. A bőrlabda birtoklása, vezetése, hajítása a jóval keményebb játékszer elkapása, néhány gyerek esetében okozhat némi fejtörést számukra. Mert a bőrlabda másképpen pattan, gyorsabban repül és még az elfogása is nehezebb. Kapusok számára jobban „csíp vagy üt” a labda. Gyakorlatilag minden felgyorsulhat a bőrlabda használatával. Gyakori tendencia, hogy a 9 éves szivacsosok a napi edzésmunkában már alkalmazzák a bőrlabdák használatát, a zavartalanabb átállás miatt. Nemcsak a labdaváltás okozhat némi zavart a képzésben, hanem a játéktér növekedése is nehezíti a dolgot. Hiszen a szélső pozíciók messzebb kerülnek kaputól és a kapuelőtér közepétől is. A szélen lévő gyerekeket gyakorta látjuk (főleg, kislányok esetében) fent a szaggatott vonalon kívül az átlövőhöz közeli területen. A három belső pozíció egyrészt nagyon közel egymáshoz, és az oldalvonaltól is jóval távolabb helyezkednek el, mint azt kellene. Taktikai érettség hiányában a játék „folytonossága” nem tud megalapozott lenni, ha nincs meg a kellő technika felkészültség.

A régi (évtizedekkel korábban) képzés szerint ez volt az az életkor, amikor elkezdtük oktatni gyereknek a kézilabdázást. Azért mert az értelem és a (játék mozgásanyagának nehézsége miatt) felfogó készség, erre az életkorra érik meg a kezdésre. Ma már ez teljesen megváltozott. Ahhoz, hogy erre a fejlődési szintre képesek legyenek fellépni a tanítványaink, három igen jelentős dologgal tisztában kellene lenniük.

  1. Képesek legyenek együtt játszani és figyelni a játékvezető instrukcióira
  2. Tudjanak játék közben talajról állva vagy mozgás közben, illetve felugrásból kapura lőni.
  3. Képesek legyenek a mozgó társ várható érkezésének helyét kiszámítani a labdaátadások vagy indítások folyamán.

Továbbá tételezzük fel, hogy a gyerekek tisztában vannak a szélességi és a mélységi mozgások jelentőségével és használatával. Azok az edzők, akik sokat foglalkoznak a gyerek labda nélküli mozgásával, elővételeznek nekik egy helyezkedési kényszerhelyzetet. Tehát, a gyerek a nélkül kezdi elsajátítani a játék alapjait, hogy nem is sejti mekkora előnyben lehet az ellenfelével szemben. Gondoljunk csak bele! A labdát birtokló játékos azért hibázik a legtöbb esetben, mert nem tud kit megjátszani, mert nincs szabad társa a játék alatt. Mert állva várja a labdát. Véleményem szerint a pozíciókra történő speciális képzési szakaszt jóval későbbi időpontra helyezném, mint 10-11 éves életkor!

Minden tanítványnak, minden poszton el kell sajátítani a

  • labda nélküli mozgásokat
  • labdás mozgásokat
  • kapura lövéseket
  • lehetséges labda átadási formákat
  • pozícióra jellemző 1-2 cselezési formákat

Mind ezek után vegyük számba, hogy mit is kellene tudniuk vagy képeznünk az edzéseken ebben az életkorban. A kézilabdázás alapvető mozgásanyagát magában foglaló képzést kell biztosítani a gyerekek számára. Egyben olyan előkészítő, rávezető játékokat, amelyek a labda hajítására és elkapására épülnek. Ezen felül fordítsunk kellő figyelmet a labda távolra történő dobására és a pontos célzott lövések gyakorlására. Tanulják meg a felugrásos-, beugrásos-, ill. bevetődéses lövés helyes technikáját. Tanuljanak meg cselezni a lövő karral ellen és azonos oldalra.

Mi csak szolgálatot teljesítünk a gyerekek fejlődése érdekében! A gyerek nem eszköze hanem részese az edző sikereinek! 
Mik azok az alaptechnikák, amiket feltétlen sulykolni kell, hogy a kétkapus játék elfogadható mederbe kerüljön? Hogyan kell felépíteni és következetesen alkalmazni az edzéskörülmények között gyakorolt technikákat? Ismételném, a mérkőzés egyik eszköze a tanítványom fejlődésének útján, nem a cél! Felhívnám a figyelmet minden nevelőedzőnek, hogy nem a mérkőzésen elért eredmény a fontos, sokkal inkább az, hogy a gyerekek az alább felsorolt elemekkel találkozzanak az edzések folyamán!

  • Labda fogása, elfogása és kidobása talajon és levegőben.
  • Labda nélküli mozgások játékos és gimnasztikai gyakorlatok keretében, szökkenő, ugró és futó feladatok.
  • Elugró- és lendítőláb szerepe az el- és felugrás gyakorlásában.
  • Változó iramban és irányban végrehajtott hely- és helyzetváltoztató futások, hirtelen megállás és elindulást követően.
  • Kislabdával történő távolba és célba dobás.
  • Folyamatos labdavezetés.
  • Labdaátadások egy és két kézzel helyben, három lépés után és felugrásból.
  • Kapura lövés talajról és futásból beugrással.
  • Kézilabdajátékra előkészítő és rávezető játékok alkalmazása (zsámolylabda, pontszerző, csapatkidobók, partizánlabda, fogójátékok).
  • Mandinerlabda a korra jellemző szabálymegkötésekkel.
  • Indulócselek gyakorlása labdával és abból felugrásos, beugrásos lövés.
  • Átemelő cselek gyakorlása és abból beugrásos lövés.
  • Leforgások gyakorlása és abból bevetődés, illetve beugrásos lövés.
  • Sasszé lépés.
  • Keresztlépésből, után lépéssel vagy beszökkenéssel végrehajtott lendületszerzések, védekező alapmozgás.
  • A játék során vegyék észre társaikat. Legyen sikerélményük a játék gyakorlása folyamán. Képesek legyenek a labda elfogására és közeli pontos továbbítására.
  • Felugrásos lövés kapura, célkeretre.
  • Szélről történő beugrásos lövés eredményes végrehajtása.
  • Hármas-nyolcas mozgás helyben történő végrehajtása.
  • Kapura lövés 6 méterről haránt terpeszből és futással beugrásból.

Az egyéni fejlődés mértékének megállapítása

  • Páros átadási gyakorlat kétkezes mellsődobással, egykezes felsődobással, helyben futás közben illetve három lépéses kitámadással időre.
  • Futás közben labdavezetés tárgykerüléssel időre.
  • Célba dobásmozgásból talajon.
  • Labdaadogatás időre 5-6 méteres távolságra oldalirányban, mélységi mozgás közben.
  • Labdával történő technikai követelmények

egyéni

  • indulócselek labdával labdavezetés közben,
  • indulócselek labdával, abból felugrásos lövés,
  • átemelő csel, leforgás,
  • leforgásból felugrásos lövés, beugrás illetve bevetődés,
  • oldalazás közben labdavezetés úgy, hogy a menetiránnyal, ellenoldali kézzel vezessék a labdát,
  • labdavezetés közben tárgy vagy passzív védő kerülése úgy, hogy a védőtől távolabbi kézzel vezesse a labdát el,
  • labdaleütést követő szélről történő beugrásos dobás,
  • labdanélküli játékosok készítése illetve helyzetbehozása keresztmozgásból („ÉPFU”),
  • folyamatos lábmunka közbeni labdaadogatás,
  • kapott labda, indulócselre történő átvételt (lövő karral azonos oldal) követő felugrásos lövés 3 lépésből,
  • mozgás közben kapott labdával felugrásos lövés rövid labdafelkészítéssel,
  • célba dobás célkeretre vagy mozgó labdára talajról vagy felugrásból

társas kapcsolat

  • közvetett indítás 2-3 átadással párokban helytartással,
  • hármas kapcsolatban – 2 támadó, 1 védő esetén – labdaszerzés tempójának megérzése, a halászás fogalma,
  • támadó lábmunka 3 támadó játékos esetén összehangolt és folytonos legyen a labda útjával megegyezően, azaz mélységében hátrább és egy ütemmel később induljon a labdát kapó játékos,
  • párokban két labdával adogatás,
  • keresztmozgások labdával kapura lövéssel a végén: labdás elöl, labdanélküli elöl,
  • keresztmozgásból zárás felett kapura lövés,
  • keresztmozgásból zárás és leválásból kapura lövés,
  • alap hármas-nyolcas helyben labdával,
  • kettős zárás felett történő felugrásos lövés kapura,

Taktikai képzettség foka

  • irányító-átlövő zárás felett átlövés,
  • irányító-beállós kapcsolatban – zárásból betörés,
  • átlövő-beállós kapcsolatban – zárásból átlövés, zárásból leválás,
  • átlövő-szélső kapcsolatban – szélső felkanyarodásból kapura lövés