Zsiga-gondolkodo_225A szigetszentmiklósi Szakmai Nap kapcsán, hazafelé az úton további elmélkedésre ösztönzött, a két bemutató. Igazából megerősítést kaptam azzal kapcsolatban, hogyan lehet a gyerekeket motiválni, felkészíteni a küzdelemre! Úgy gondolom, hogy minden gyerekben ott rejlik valahol mélyen a talpon maradás “ösztöne” csak a környezet nem tette lehetővé számára, hogy ez felszínre jöjjön! Gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy a környezet és az emberi tényezők, hatással vannak a gyermek személyiségének kialakulásában. A nevelőmunka egyik sajátos és rendkívül speciális része a küzdőszellem kialakítása, és ennek a tudatos képzése. Természetesen már a kisiskoláskor játékai, felszínre hozzák a hajlamot. Van olyan gyerek, aki már az elején győztes tud lenni, és ezért tesz is valamit, és akad olyan is, aki csak résztvevő a játékban, de számára a győzelem nem fontos! A siker fontos tényező a küzdelemben való viselkedési attitűd kialakulása terén. Az erő, a gyorsaság vagy a leleményesség, mind nagyon fontos eleme a sikeres küzdőnek. Az első lépés a félelem legyőzése lehet. Azok a gyerekek, akik rendszeresen alulmaradnak, nem feltétlen a másiktól félnek, sokkal inkább magukat nem ismerve, nem képesek felvállalni dolgokat a győzelem érdekében. Ezzel azt állítom, hogy nem a másiktól félnek, sokkal inkább az a gond, hogy nincsenek tisztában saját magukkal. Lényeges a gyakorlati tapasztalat megszerzése! Azok a gyerekek, akik otthon vagy az óvodai környezetében kivívták maguknak a győzelem érzését, előnnyel indulnak a többivel szemben. A többiek között akad olyan, aki “egyke” révén nem kényszerült megküzdeni a testvérével és akad olyan is, akit a szülei kimenekítettek az olyan helyzetek alól, ami “kockázattal” vagy küzdelemmel járhat a Szabó-magyaráz_225gyerekre nézve. Ahhoz, hogy képes legyen a tanítványunk “harcolni” bizonyos dolgokért, eleinte azt kell erősíteni a képzés folyamán, hogy miért fontos ez! Lehet, hogy gyermekünket nem érdekli, hogy nyer vagy veszít! Nem kellet eddig soha megküzdenie semmiért. Nem alakult ki benne a győzni akarás hajlama. Pedig az életben maradás ösztöne, minden élőlényben megtalálható. Tehát, Ő benne is! Eleinte, a szorongó és a visszahúzódó gyereket, “saját magából kell kiszabadítani”! Nem magát a küzdelmet vagy a harcot kell tanítani Neki, hanem a küzdelemhez való hozzáállást! Mivel nem a másiktól fél, ezért neki egyénileg kell feladatokat, helyzeteket kitalálni, hogy képes legyen saját magáért harcolni! Próbáljon átugrani, leugrani, átmászni, lefutni, kitolni, felmászni stb., valamit. Saját maga kis világban kell utat törni hozzá. Ezért is van óriási jelentősége annak, hogy a kisiskoláskorban szakember tanítsa a testnevelést. Lényegében azért, mert fel kell ismerni a pedagógiai problémát és megoldást kell találni rá! Többek között ezért sem értek egyet a korai szelektálással. Egyesek különbséget tesznek tehetséges, és nem tehetséges 8-9 éves gyerekek között. Vagy a másik hibás, gyakran elhangzó mondattal, hogy ”Na jó, akkor Te most ülj le ide mellém, mert Neked ez nem fog menni”.

A cselgáncsos elemek bevonása a kézilabdasportágba egy kicsit erőltetettnek tűnik,de hasznos lehet. A lényeg a lehetőségben van. Foglalkozni kell vele, és meg kell tanítani a küzdelem lépéseit a gyerekeknek! Mert nem baj, ha elesik! No de, hogyan kell védeni magát? Ne féljen elesni, és képes legyen elfogadni az ütésből fakadó fájdalmat! Ismerje meg magát, és legyen képes legyőzni a félelmeit!

Lányok-a-labdáért_225A nyolcadikos lányok védekezési szokásainak kialakítása kapcsán, a következők jutottak eszembe. Gyakran találkozott már bármelyikünk azzal a problémával, hogy egy adott taktikai feladat megoldása kapcsán, igen erőteljesen felszínre jöttek a tanítványaink technikai hiányosságai. A 3:2:1-es védelem elsajátítása és főleg megértése, nem ezen életkor sajátja! Ahhoz viszont, hogy fejlődni tudjon a tanítványaink cselező készsége, harciassága vagy elővételező képessége, komplex módon kell az oktató munkát felépíteni. Mindig lesz pozitív és negatív hozadéka a globális módszernek! A mi feladatunk abban áll, hogy kellő felelősséggel irányítsuk a prioritások érvényesülését a tanítás fázisai alatt. Tehát az idő múlása és a gyakorlatok számának növekedése kapcsán, egyre több technikai elem kezd a helyére kerülni. Tanítványaink önbizalma pozitív irányba fog elmozdulni, mert a kondícionális és a koordinációs képességek terén fejlődés áll be! Önállóvá és egyre bátrabbá válhat az a gyermek, akit ha lépésenként is, de megtanítunk “harcolni”, küzdeni és győzni!