Tatabánya, 2017. április 24-25.

A hetedik alkalommal megrendezésre kerülő emléktorna meghívásos fiú versenyét Tatabányán a Földi Imre Sportcsarnokban 2017. április 24-én hétfőn 9.00 órától, míg a leányok mérkőzéseit a Tarjáni Községi Sportcsarnokban április 25-én kedden szintén 9.00 órától rendezik meg.

Tehetségénél csak szorgalma volt nagyobb

Kanyó Antal tehetségénél csak a szorgalma volt nagyobb és a kettő együtt meghozta az eredményt, mert 1978-ban alig 18 évesen, a Csömör elleni bajnoki mérkőzésen bemutatkozott a magyar kézilabdázás legmagasabb osztályában. Ebben az időszakban Tatabányán és környékén olyan klasszis kézilabdázók bontogatták szárnyaikat, mint Básti, Marosi, Kanyó, Nagy Antal, Sibalin, akik a későbbiekben a hazai és a nemzetközi kézilabdázásban is letették a névjegyüket. „1974-ben, nyolcadikos általános iskolás koromban igazolt le a TBSC csapata – emlékezett vissza Kanyó Antal 40 évesen a 24 Órának adott interjújában. Szitás Bandi bácsi, Faragó János, Simó Lajos és Kaló Sándor voltak az edzőim, mielőtt Albrecht Miklós mester keze alá kerültem. Középiskolába a Közlekedésgépészeti Szakközép Iskolába jártam, „szerencsémre” Herczegh Ferenc testnevelő tanárom nem csábított el a röplabdázáshoz. 14-szer voltam ifjúsági, hatszor junior válogatott. 1978-tól 1990 júniusáig több mint kétszáz NB I-es mérkőzésen szerepeltem a TBSC-ben, háromszor voltam bajnokcsapat tagja, egyszer kupagyőztes, és az Európa kupában 1979-ben (KEK), 1984-ben (IHF) harmadik helyezett. Életem legnagyobb élményei közé tartozik, hogy 1979-ben Dortmundban 12 ezer néző előtt KEK mérkőzésen játszottam a félelmetes Gummersbach ellen – idézte fel pályája állomásait. 1990. júniusában a TBSC-vel az NB 1-ben még a negyedik helyezést szereztük meg, de utána (a bányák fokozatos bezárása miatt) nyolc meghatározó játékos távozott a TBSC-ből és én is köztük voltam. Szabó László volt játékostársam és edzőm segített abban, hogy 1990-től 1996-ig a svájci Altdorf csapatában kézilabdáztam, majd játékos-edző lettem. Az 1980-as évek közepén megnősültem, feleségem, Irénke szintén a TBSC-ben majd TSC-ben kézilabdázott. Három fiunk természetesen kézilabdázik.”