A győzelem helyett a szórakozáson volt a hangsúly

A „Kézilabda az iskolában” programban résztvevő százhúsz intézményből az idén a tavalyihoz képest több, az iskolák több mint fele képviseltette magát a Sulikézi-fesztivál 2017-es felvonásának első hétvégéjén, amelyen a harmadik és negyedik osztályos gyerekek léptek pályára a Vasas sport- és edzőcsarnokában, a Csata Utcai Általános Iskolában és az Építő-Díszmű Szakközépiskolában. A 63 fiú- és 66 leánycsapat kétszer tizenöt perces mérkőzéseket játszott. „A megnövekedett létszám miatt nagyon nagy nehézséget okozott a szervezés, de végül sikerült megoldani mind az elszállásolást, mind a mérkőzések rendjének kialakítását” – nyilatkozta elégedetten Buday Ferenc, az esemény egyik szakfelügyelője.

„A program célja, hogy az általános iskolák alsó tagozatosainak lehetőséget teremtsen a versenyzésre, örömöt és élményt szerezzen nekik – vette át a szót Juhász István, a Kézilabda az iskolában-program vezetője. – Éppen ezért nincs eredményszámítás, nem hirdetünk győztest, szeretnénk, ha mindenki megtalálná a helyét a kézilabdázás palettáján. Lesz, akiből akár válogatott is lehet, más alacsonyabb szinten fog játszani, de olyan is akad, aki majd csak támogatni fogja a sportágat. Fontos, hogy ezek a gyerekek már most megkapják az első impulzusokat, és mindenféle teher, eredménykényszer nélkül sportoljanak.” Az intézményeknek egyébként is igencsak kevés lehetőségük adódik a diákjaik szervezett versenyeztetésére, ezért nagy segítség, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség az összes költségüket, az utazástól a szállásig átvállalta. „Tavaly hatvannyolc millió forintot költöttünk csak a fesztiválra, ebben nincs benne a „Kézilabda az iskolában” program költségvetése. Jó visszajelzéseket kaptunk, a gyerekek olyan új barátságokat kötöttek, amelyek a személyiségfejlődésüket mindenképp segítik, de a pedagógusok is számos tapasztalattal gazdagodtak” – mondta Juhász.

Természetesen a szakemberek annak ellenére, hogy nem „vérre megy” a küzdelem, árgus szemekkel figyelik az iskolásokat. „Mindig akadnak úgymond csodagyerekek, de az ő kiszemelésük viszonylag egyszerű. A mi dolgunk sokkal inkább a nem kimagaslóan tehetséges fiatalok figyelemmel tartása, hogy mindenki egyforma szintű képzésben részesülhessen és ezek a gyerekek is ugyanazzal az élvezettel és kedvvel kézilabdázzanak” – fejtette ki Buday Ferenc.

A fesztiválra ellátogatott Kovács Anna, a Dunaújvárosi Kohász válogatott játékosa, még mérkőzésre is beszállt, igaz, csak játékvezetőként. Az ő pályafutásának elején értelemszerűen még nem létezett a Sulikézi-fesztivál, így a szivacskézilabda is kimaradt az életéből, amit azért nem bán. „Békéscsabaiként nagy ellenfelünk volt a Kondoros és az Újkígyós, őket mindig meg akartuk verni, de ezzel együtt élveztük a játékot, nem volt eredménykényszer – emlékezett Anna, aki egyelőre láthatóan nincs hozzászokva, hogy sok gyereknek már most példaképül szolgál; a Vasas edzőcsarnokában is rendszeresen megrohanták, aláírásokat kérve. – Valóban szoknom kell még egy kicsit, de örülök neki, mert legalább tudnak mibe kapaszkodni a fiatalok és láthatják, hogy a sporttal mekkora sikereket lehet elérni.”