“AZ ÉV UTÁNPÓTLÁS EDZŐJE” 2010

KK_térelválasztó-FF_520

DOBSZAI JENŐ testnevelő tanár

“1977-ben frissen végzett testnevelő tanárként házasságom révén kerültem Debrecenbe. A város akkor a férfi kézilabda egyik fellegvára volt. Számomra abban a közegben teljesen természetes volt, hogy bekapcsolódok az utánpótlás-nevelésbe. Sikerült is. Leány csapat edzőjeként. Két évig leány csapatokkal foglalkoztam a Bocskai István Általános Iskolában és a Sportiskolánál is. Edzői pályafutásom e rövid szakasza pedagógiai és sportszakmai szempontból is rendkívül tanulságos volt. Egy életre szólóan megjegyeztem Goethe szavait: „Szürke minden elmélet barátom, s a lét aranyló fája zöld.” A pályakezdő bukdácsolás mégis kedves emlékként maradt meg, mert olyan – később ismertté vált – játékosokkal dolgozhattam együtt, mint Rádinné Tóth Rózsa, Antos Zsuzsa, Szarvas Anikó, Katkó Andrea. Utánpótlás-nevelő munkám 1984-től teljesedett ki, amikor a Kazinczy Ferenc Általános Iskola és AMI jogelődjéhez kerülve igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként Vámos Miklós kollégámmal egy olyan kézilabda bázis kialakítását kezdtük meg, amely méltó ellenfele lehet a kiváló munkát végző földesieknek, nádudvariaknak. Az első jelentős eredményt 1989-ben értük el, amikor II. helyezettek lettünk a diákolimpia országos döntőjében. Ezt követően Budapesten megnyertük első diákolimpiai bajnoki címünket, amelyet az évek folyamán további sikerek követtek.

A leltár:

10 magyar bajnoki cím: korosztályos bajnokság 1996 (OSB), 2004, 2008, 2011
diákolimpia 1990, 1995, 1996, 1997, 2005, 2011
6 második hely: korosztályos bajnokság 2006, 2009, 2011
diákolimpia 1989, 1994, 2004, 2009
3 harmadik hely: korosztályos bajnokság 2007, 2011
diákolimpia 2009 (lány)

Több mint három évtizedes edzői munkám során kiváló kézilabdázók egész sora fordult meg a kezem alatt. Nem csak azokra a tanítványaimra vagyok büszke, akik NB I-es játékosok lettek (pl. Kiss Imre, Kiss János, Lehman Viktor, Pető Norbert), hanem azokra is, akik alacsonyabb osztályban kézilabdáznak, s azokra is, akik „csak” kiváló orvosok, mérnökök, jogászok … lettek.Az iskolánkban folyó munkát 2007-ben az MKSZ „A magyar kézilabdázásért  kitüntető cím” adományozásával ismerte el.

Szívmelengető érzés, amikor volt tanítványok hozzák kézen fogva csemetéjüket, mondván: Tanár Úr! Tanítsa meg őt is kézilabdázni.

Hálával gondolok Gál Lászlóra, aki a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán volt edzőm; egykori kollégámra Nagy Jenő bácsira, a kiváló pedagógusra, aki sok debreceni kézilabdás idolnak volt nevelőedzője és Ökrös Istvánra a legendás Dózsa edzőjére. Munkásságuk, személyiségük jelentősen hatott edzői munkámra.

Barátaim az utóbbi időben egyre többször kérdezik – félreérthetetlenül utalva koromra –, hogy folytatom-e? Miért ne folytatnám. Van az edzői munkával járó távolléteket több évtizede megértéssel kezelő, hóbortjaimat elnéző mosollyal fogadó feleségem, vannak tehetséges gyerekek és vannak még céljaim. Na és a kitüntető cím is a folytatásra kötelez.

És hogy meddig? Addig feltétlenül, míg nem ülhetek tanítványaimmal újra debreceni első osztályú férfi csapat mérkőzésén és nem mutathatom nekik az egyes játékosokat, hogy ő is, meg ő is a Kazinczyba járt és a Sportiskolában kézilabdázott.