KK_KéziÖröm_pörgö-520

“AZ ÉV UTÁNPÓTLÁS EDZŐJE” 2007

KK_térelválasztó_500

HADOBÁS ISTVÁN testnevelő tanár

Hadobás István

Hadobás István

Igazán szerencsés embernek mondhatom magam, a sport az életem. Egész pályafutásom alatt kedvenc időtöltésem egyben a munkám is. Több mint három évtizede testnevelő tanár vagyok és edző. Az, aminek ötéves korom óta készültem.

Tizenöt éves koromban szereztem első kézilabda edzői oklevelemet. A kezdeti szárnypróbálgatások után kerültem mostani munkahelyemre, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumba. A kezdetben elért diákolimpiai sikerek felbátorítottak és beneveztünk a megyei felnőtt bajnokságba is, ahol már második évben bajnokok lettünk. Tizenhét évvel ezelőtt nagy dilemma előtt álltunk, gimis csapatommal vállaljuk, vállalhatjuk-e az NB II-t. Akkor magam sem gondoltam, hogy ilyen „történelmi” tett részese leszek. Azóta megszakítás nélkül tagjai vagyunk a másodosztály felnőtt mezőnyének. Sőt, három évig az NB I. B-ben is szerepeltünk, ahol újoncként ezüstéremig jutottunk, serdülő és ifjúsági korú játékosokkal! Nagyon büszkék lehetünk erre a sorozatra, ez rajtunk kívül még egyetlen diákcsapatnak sem sikerült a sportág hazai történetében. Emellett közel hússzor voltunk diákolimpia országos döntő résztvevői. Megannyi élmény és emberformáló kudarc részese lehettem. Mert hagytak dolgozni! Mert nálunk, a Kölcseyben az ember, ha akarja, megvalósíthatja önmagát.

Nagyszerű tanítványaim voltak, de közülük is kiemelkedik a világhírnévig eljutott Kulcsár Anita. Anita, akivel csodálatos négy évet töltöttünk és a mai napig nem tudom feldolgozni elvesztését. Rajta kívül is sokan jutottak el csapataimból az élvonalig, mint Kocsik Viki, de számomra legalább ennyire fontos, hogy számtalan alacsonyabb osztályú együttesben szerepelnek volt kölcseysek, akikkel sikerült életre megszerettetni a kézilabdát.

Gyakran kérdezik, miért nem váltottam, miért nem fogadtam el az élvonalbeli csapatok ajánlatát. Talán, mert hűséges típus vagyok. Mint a magánéletemben is, ahol csodálatos családom, feleségem és sportszerető lányaim a mindent jelentik. Soha nem tudtam kölcseys csapatomat, amit én építettem fel, amit remekműnek szántam, nyugodt szívvel elhagyni.

Nehéz, de szép munka az enyém. Minden évben új csapatot kell építenem és nekem is meg kell újulnom. Mindeközben részese lehetek a csodának, a gyermek felnőtté válásának, egy ember kiteljesedésének, s ha valamiben is segíteni tudom ezt, elmondhatom, már nem éltem hiába!”