Szivacskezilabdazni-orom_500

KK_térelválasztó-FF_520

Kránitzné Nagy Márta

A SZIVACSKÉZILABDA ÓVODAI MOZGÁSFEJLESZTŐ, PREVENCIÓS PROGRAMJA

Kislány-szivacslabdával-dob_200Óvodapedagógiai gyakorlatom 25 éve során egyre gyakrabban találkozom olyan gyermekekkel, akiknél túlzott a motoros impulzitás (a motoros aktivitáson, mint fejlődési sajátosságon túl), a türelmetlenség, nem képesek kivárni, érzelmeik rendkívül hullámzóak, szélsőségesek, kudarctűrő képességük minimális, beilleszkedési zavarokkal küzdenek. Érdeklődésük nagyon gyakran felszínes, nem merülnek el egy-egy játékszituációban, a feladathelyzeteket pedig rendszerint nem viselik el. Közös tevékenységben szembetűnők az említett problémák, kétszemélyes szituációban jobb képet mutatnak. Kolléganőim is egyre gyakrabban említik problémaként az általam is tapasztalt tüneteket. Megfigyeléseinket a szakemberek vizsgálatai alátámasztják, mely szerint „az olvasási, tanulási, magatartási zavarban szenvedő gyermekek száma különböző szakirodalmi adatok szerint 25-45% közé tehető az iskolában”. Az iskolából történő visszajelzések alapján évről-évre megnövekedik azon gyermekek száma, akik tanulási nehézségekkel, magatartási zavarokkal küzdenek az iskolába kerülést követően. Ebből következően a gyermekek számára az óvoda–iskola átmenet nagy törést okoz. Mi óvónők az óvodai életben, azzal a ténnyel szembesülünk, hogy a gyermekek körében egyre gyakoribb tünet a túlzott motoros aktivitás, a figyelmetlenség, a nagy és finommozgásokra jellemző össze rendezetlenség, kapkodás, gyakori tevékenységváltás.  A 2009-ben végzett nagycsoportos vizsgálati eredmények (22 fő tanköteles gyermek vizsgálati eredménye) rámutatnak a problémákra.

  • Írás-mozgás koordináció         47,4%
  • Beszédhang-hallás                   84,6%
  • Relációszk.                               75,3%
  • Elemi számolási készség          65,9%
  • Tapasztalati köv.                       65,2%
  • Tapasztalati öszszef                  72,1%
  • Szocialitás                                 70,8%

A megfigyelt tapasztalatok alapján igénybe vettük a szakemberek véleményét. A szakvizsgálatok azonban igazánBudajenő-szökdelő-kislány_200 patológiás hiperaktivitást egy esetben sem fedeztek fel. Ezzel ellentétben egyre szaporodik azon gyermekek száma, akik hiperaktív tünetekkel rendelkeznek. Bár a lelkiismeretes munka során, amikor is anamnézis, családlátogatás, környezettanulmány, szociálpedagógiai tanácsadás megtörténik, mi óvónők is kizárhatjuk a valóban patológiás hiperaktivitás jelenlétét. Ezt főleg a szakirodalom ismeretében tehetjük meg, mely szerint „nem beszélhetünk hiperaktivitásról, ha a mozgások korlátozása vagy az ingerszegény környezet hatására jelennek meg a tünetek”. Ennek ellenére a tünetek szaporodnak, az iskolai visszajelzések a tanulási nehézségek, magatartási zavarok szaporodásáról tájékoztatnak, ami nem véletlen, hiszen „a gyermekkori hiperaktivitás a tanulási nehézségek okaként és tüneteként is értelmezhető”. A célom a mozgásfejlesztő programmal, hogy ráirányítsam a figyelmet egy olyan problémára, mely az óvónői munkám során napjainkban egyre gyakrabban felmerül.

De vajon mit tehetünk addig is a tünetek kezeléséért? A lemaradt gyermekek felzárkóztatásáért? Mit tehetünk, hogy ne manifesztálódjanak az iskolába kerülés után a tanulási nehézségek. Melyik az a terület, amely közvetlen preventív a gyerekre hat? A hiperaktivitást, tanulási zavarokat, magatartási zavarokat kutató szakemberek évek során keresték, kutatták azokat a területeket, lehetőségeket, melyek a felvázolt problémák kezelésére a preventív munka során a leghatékonyabbak. Tapasztalataikban leszögezik, hogy:

– a legalkalmasabb terület a mozgás
– a lemaradás 3-4 év alatt behozható
– a tudatosan megtervezett, megfelelő mennyiségben végzett nagy mozgások hozzásegítenek a finommozgások fejlődéséhez
– a mozgás fejlődése nagymértékben kapcsolatban van, befolyásolja az idegrendszer fejlődését, érését
– a megfelelően funkcionáló idegrendszer lehet csakis az alapja a jó kognitív képességeknek.

Úgy gondolom, hogy:

– a mozgás (már szakemberek által is bizonyítottan) a legalkalmasabb az általam feltárt problémák következtében kialakuló tünetek kezelésére, a lemaradás kiküszöbölésére.
– az óvodai tevékenységgel párhuzamosan végzett preventív mozgásfejlesztés lehetőséget ad a tanulási nehézségek megjelenésének megakadályozására, a felzárkózásra, a prevencióra.
– a megelőzés sokkal hatékonyabb, mint a korrekció
– a mozgás jelentőségét csakis az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés kapcsolatában lehet jól áttekinteni.

Jelentősége éppen e szoros kapcsolatban rejlik, mely kapcsolat adja az irányvonalát, vázát a prevenciós munkának. Szeretném, ha a szivacskézilabda a mindennapi gyakorlatban lehetőségeket kínálna a mozgásfejlesztésre, mely a gyermekek harmonikus fejlődésének alapját képezi, segít a nagy számban fellelhető lemaradás csökkentésében, a hiperaktivitáshoz oly nagyon hasonló tünetek kezelésében, a tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében.

tovább a folytatáshoz »

KKL_hazai-szivacslabdák-kapuk_500