Szivacskezilabdazni-orom_500

KK_térelválasztó-FF_520

Nemzeti-Tehetség-Program_logo-2502006-ban kezdtem el foglalkozni a szivacskézilabdával, miután láttam a tévében egy kis filmet erről a játékról. Mindez oda vezetett, hogy 2010-ben elvégeztem a kézilabda edzői szakot a Testnevelési Egyetemen. Azóta három óvodában tanítgatom, oktatom a gyermekeket erre a gyönyörű játékra.

Mivel óvó bácsiként dolgozom egy zuglói óvodában és minden évben járunk a nagycsoportosokkal erdei óvodába, táborozni, úgy gondoltam, hogy idén már tervszerűen építem be a programba a szivacslabdát. Az ok az volt, hogy a gyermekek nagyon megszerették ezt a sportot és szinte követelték minden előző táborban, hogy játszunk szivacslabdát. Egyeztettem a táborvezetővel, aki támogatta az ötletemet. Így idén már csomagoltam kapukat is, a sípomat, a bójákat és az összes sporteszközt, ami nélkülözhetetlenek tűnt. Tervet készítettem, hogy milyen mozgásokkal, tevékenységekkel tudom majd fejleszteni a gyermekek gyorsaságát, erőnlétét, technikai képességüket.

Bevallom kicsit féltem attól, hogy a kézilabda egy teremben játszható sportág és hogy mit fogok majd kezdeni a Kisszékelyi füves sportpályán a gyerekekkel, hogyan fogom felrajzolni a vonalakat, hogyan határolom el a pályát, mi lesz, ha a labdák ezerfelé repülnek.

Szerencsére kísérletező típus vagyok és be kell látnom, hogy nem kellett volna félnem. A bóják segítségével tökéletesen be tudtamOvobacsi_erdei-óvoda-2_225 határolni a pályát, a gyerekek élvezték a füves borítást, látszott, hogy néha nem is a gólért vetődnek, hanem, csak azért mert jó esni és mozogni. Jó volt, hogy azok a gyerekek, akik nem játszottak nekik is volt feladatuk. Ha valaki messzire dobta a labdát, akkor, a minden oldalra felállított labdaszedők rohantak a labda után, hogy visszaadják. Természetesen ők is vetődve és a testi épségüket sem kímélve iramodtak a labdák után.

Nagyon jó volt, hogy a szabad levegőn lehettünk és nem a négy fal közé zárva. Fantasztikus érzés volt, hogy az ovival ellentétben, ahol a foglalkozás után mindenki a saját csoportjába tér vissza, itt az edzés végén, sőt egy hétig együtt voltunk, és volt olyan hogy ebédnél kellett elmagyaráznom egy cselt, vagy egy helyzetet, mert a gyerekek maguktól kérdeztek rá, hogy azt „hogyan kellett volna csinálni”. Az eredményeket minden nap többször is megkérdezték. Jó volt, hogy a tábor többi programjával össze tudtuk hangolni az edzéseket.  Mindemellett a gyerekek megismerkedhettek egy Tolna megyei kis faluval, amely egy „Gyöngyszem” a hegyek és mezők között.

Ovobacsi_erdei-óvoda-3_225Azt hiszem teljesen elértem a kitűzött céljaimat. A gyerekek önfeledten játszhatták a szivacslabdát, fegyelmezetten tanulhatták a lövéseket és cseleket, valamint a változatos programoknak köszönhetően szerintem életre szóló élményekkel gazdagodtak az egy hét alatt. Nagyobb odafigyeléssel tudtam az egyéni képességeket fejleszteni, a tehetségígéretekkel külön foglalkozni. Remélem jövőre is sikerül eljutnunk egy ilyen varázslatos környezetbe és tovább folytathatjuk a megkezdett munkát.

Ezúton is szeretném megköszönni magam és a gyermekek nevében az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy a Nemzeti Tehetség Program keretében pályázati támogatásban részesítette óvodánkat.

Takács Zoltán óvodapedagógus
Óperenciás Óvoda
1148 Budapest, Bolgárkertész u. 12.

KKL_hazai-szivacslabdák-kapuk_500