WAX_ragaszkodj-hozza-HUN_500

KK_térelválasztó-FF_520

Az utánpótlás minden sportban befektetés a jövőbe, és bár sok olyan példa kerülhet elő a múltból, amikor az eredeti célt – a jövő nemzedékeinek kinevelését – felülírták más szempontok, időről időre felcsillan a remény, hogy vannak jól működő projektek is. Ilyen a Régió-válogatottak Tornája, amelynek első felvonását 2014. december 19 és 21 között Budapesten rendezték meg.

Januar_Regiovalogatottak_520

Vannak előnyösebb régiók

A honi kézilabdában területi alapon rendeződnek az utánpótlásműhelyek, a különböző régiókat egytől egyig a sportágban jól csengő nevekkel kapcsolták össze, így beszélhetünk többek között Sterbinszky Amália, Zákányi Bálint vagy Adorján László nevét viselő régióról. De mi is az a régióválogatott? Az, amit a neve sugall. Előválogatók során választják ki minden régióban azt a tizenhat főt, akiket érdemesnek tartanak a válogatottságra, tehát a játékosoknak már önmagában az is nagy megtiszteltetés, ha rákerül a nevük a „jelenléti ívre”. Emellett nem utolsó szempont, hogy megmérettethetik magukat más régiók legjobbjai ellen, tehát kimondható, hogy ezen az eseményen valóban a hazai utánpótlás krémje jelenik meg.

Kezdésként essünk túl az eredményeken! Egyfelől azért, mert a decemberi megmérettetéssel nem zárult le a Régióválogatottak versenye, idén júniusban újra találkoznak egymással a csapatok. Másfelől azért, mert a Régióválogatottak Tornája filozófiájában sem az eredményről szól, a legfontosabb az ifjak versenyeztetése. Tehát gyors, távirati stílusban: a fiúk mezőnyében holtversenyben a Tóth László, a Badó László, a Kulcsár Anita és az Adorján János régiók állnak az élen 6-6 ponttal, míg a lányoknál a 8 pontos Adorján János régió teljesített legjobban. Az eredményekből látszik az is, amiről Farkas József, a Sterbinszky Amália régió képviselője beszélt: „Felkészülés szempontjából azoknak régióknak van előnyük, ahol össze lehet hozni a gyerekeket több foglalkozásra. Az Adorján János régió például, mivel Budapestről van szó, meg tudja mindezt oldani, látszik is rajtuk, hogy érzik egymást. A másik nagy előny – szintén az összeszokottság miatt –, ha a régióban van olyan csapat, amelynek az utánpótlásából kikerülhet a válogatott nagy része”

A játék mindenekfelett

Gyömörey Istvánt, az MKSZ Versenyalbizottságának Utánpótlás szakágvezetőjét épp az egyik mérkőzés közben sikerült elcsípnünk, amikor az egyik edző arról kérdezte, hogy szabályos-e, ha az ellenfél csapatából az irányítót szoros emberfogással veszik ki a játékból. Bagatellnek tűnhet a kérdés, de a torna filozófiáját ismerve egyáltalán nem az.

„Nem az eredmény a fontos, hanem a játéklehetőség. Az, hogy az itt pályára lépő gyerekek olyan felkészítést és meccsrutint kapjanak, ami egyaránt lényeges a profi mentalitás elsajátítása szempontjából, és amiatt is, hogy beléjük táplálja a mozgásszeretetet, ami akkor is nagyon fontos lesz számukra, ha nem maradnak a kézilabdapályán” – vélekedett a sportvezető.

Éppen ezért nem mindegy, hogy az adott játékos játéklehetőségét korlátozhatja-e az ellenfél az emberfogással. Persze ez nehéz feladat elé állítja az edzőket is.

„Egy edzőnek nagyon nehéz átállítani az agyában a kapcsolót arra, hogy ne az eredmény legyen a lényeges, hanem hogy mindenki játsszon. A gyerekek is nyerni akarnak, ez ösztönösen bennük van, de az edzők esetében talán még nehezebb az átállás. Persze a szabályok nem engedik, hogy megfeledkezzünk erről. Például mindkét félidő tízedik percében kötelező sort cserélni, hogy mindenki kapjon játékrészenként tíz percet a pályán. Ergo itt csak tizennégy emberrel tudsz nyerni, kevesebbel semmiképpen. Persze nem elhanyagolható, hogy ez a rendezvény az edzőknek is remek továbbképzési alkalom, szembesülünk más régiók módszereivel” – árulta el nekünk a Badó László régió szakreferense, Fabulyáné Kovács Tímea.

A tornára természetesen a klubok megfigyelői is nagyon kíváncsiak, akik innen szemezgetnek utánpótláscsapataikba. Ők azok, akik legjobban tudják azt, amit sokan hajlamosak elfelejteni: az egyéni tudás a jövő szempontjából jelentős, de nagyon sokat nyomnak a latba a biológiai paraméterek. Aki kevésbé ügyes, de remek felépítésű, ráadásul várhatóan még nőni, erősödni fog, sokszor többet ér ezeknek a megfigyelőknek, mint a legszebben csillogó játékosok. A tornán résztvevő korosztály kétségkívül jó képességű felhozatal, de könnyen lehet, hogy évek múltán nem csak azoknak a nevét olvassuk majd az újságokban, akik itt nagyot robbantottak. Folytatás júniusban, várhatóan cseppet sem kevesebb tehetséggel.

Szöveg: Pálvölgyi Gábor, Fotó: Cseh Péter

WAX_ragaszkodj hozza solid2_500