Jó edzők azok, akik önzetlenek

„Az álszent edzők nem szeretik tanítványukat, csak eszköznek tekintik őket önmegvalósító céljaik eléréséhez, ezek az edzők gyakran autokratikus légkörben működnek és nem adnak teret tanítványuk egyéniségének kibontakoztatásához.” Komplex Etikai értelemben szeretnénk ebben a cikkben feldolgozni az edzői szakmát, figyelve arra, hogy élő példákkal illusztráljuk az egyes etikai erényeket, vagy erénytelenségeket, melyek e hivatást számunkra jelentik. Az első kérdés, amely felmerül, hogy kiből is lesz a jó edző és vajon mit kell tenni ahhoz, hogy valakiből jó edző váljon? A jóság tehát egyfajta eredményességet is sugall, habár nem csak ezt a területet fogja át. Fontos dolog, hogy az egyén, aki edző szeretne lenni, milyen jó képet állít ki magáról. Ehhez feltétlenül kell a felismerés, hogy az ember nem az univerzálisból (ész) és a részletes-egyediből (természet) tevődik össze. „Természetes” énünk nincs alávetve „racionális” énünknek. Egyesített  én ként létezünk.